Sárospataki Füzetek 3. (1999)
1999 / 1. szám - Nagy Károly Zsolt: "Tört tojásnak felső fele"
Derék öreg Väinämöinen anyja méhében haladván, vándorolt vagy harminc nyáron, mendegélt is ennyi télen, kinn a csöndes víz vidéken, ködös hullámok hegyében. Törekedik, töprenkedik, mint élhetne, mint lehetne a homályos rejtekhelyen, szűk szállása mélységében, hol a holdat sose látja, sem a napot nem találja. Akkor végre szóval szólal, ilyen szóra nyitja száját: „Hozd ki most, hold, nap, szabadítsd, göncöl, vezesd ki az embert ismeretlen ajtó útján, idegen kapu közéből, léphessen ki hajlékából, szűk szállása mélységéből! Világjárót vidd a földre, a gyermeket hozd a fényre, halvány holdnak látására, égi napnak nézésére, göncöl megismerésére, csillagok csodálatára!" A bikának és a kosnak megtaláljuk szerepét a tavaszi ünnepekben és a tavasz gondolatköréhez kapcsolódó misztériumokban is, ugyanis bika és kos volt az áldozati állat a Kübelé misztérium szertartásain. A beava- tandót egy ráccsal lefedett gödörbe állították, ami fölött egy bikát vagy kost áldozatul levágtak. A beavatandó - azaz immár beavatott - a ráfolyó vér által az örökkévalóságra újjászületett, fejére koszorút tettek, tejjel és mézzel, az istenek eledelével etették s istenként, az áldozat vére által megistenült új létminőségre születettként imádták. Mindezt rendszerbe állítani nagyon nehéz, talán lehetetlen feladat lenne. A legvilágosabb talán Marduk alakja és az egyiptomi példa - melyek egyébként a legbonyolultabbak. Néhány általános vonást azért felfedezhetünk a példákon, annak tudatában persze, hogy minden általánosítás egyben ferdítés is. Megfigyelhetjük pl., hogy zömmel minden meghalófeltámadó istenség leszármazottja és önmagában - a női (befogadó termékenység) princípiumát képviselő társával (másik fele) együtt - továbbvi- vője az egy egészből (világtojás) létrejött ellentétpároknak. Lehetnek világalakítók, az élet urai (nap), megtermékenyítők (víz). Valahogy ilyen nyomokon elindulva sejthetjük meg, miként kapcsolódik egymáshoz a születés és halál misztériuma, a férfi - nő, a tavaszi napéjegyenlőség, a tojás és a víz. Eddig a vízről csak elvétve szóltam, most megkísérlem röviden összefoglalni jelentéskörének gazdag tartalmát. Láttuk, hogy a világalakító tényezők közt a víz is ott van, sokszor mint ősvíz szerepel. Ez lehet női minőség jelölője (pl. Tiámat), de lehet termékenyítő erő, égi eső, életadó férfi minőség is. (pl. Apszu, a föld alatti édesvíz, vagy Ozirisz, a Nílus megszemélyesítője.) Ehhez kapcsolódik a magzatvíz, mint a születés eleme de mint ellenpólus (kezdet - vég) lehet a feloszlás, a halál eleme - 1. a vízbefulladás (Ozirisz). A nagy vízen, az alvilág folyóján való átkelés, 70
