Sárospataki Füzetek 3. (1999)

1999 / 1. szám - Nagy Károly Zsolt: "Tört tojásnak felső fele"

mely szintén egy új létminőségbe való átkelés/születés visszautal az ősvíz­re, az élet forrására. Lehet a testi-lelki megtisztulás eszköze - erre számos példa van a Bibliában is. Ilyen értelmében a víz szimbolikája közel áll a vér szimbolikájához. Sokan az áldozat vérével és a vízzel meghintést azo­nos gyökerűnek vélik. A víznek van egy különös formája, melyben kettős volta, élethez - halálhoz való kapcsolódása még inkább szembetűnő, s ez az özönvíz. Az özönvíz gondolata számos kultúrában előfordul s a világ teremtéséhez, mi több megújulásához kapcsolódik. így van ez a Gilgames eposzban, és Nóé történetében is. Elpusztítja a régi s - főleg - megromlott világot, hogy utá­na, mintegy belőle újjászülessen, megújuljon. Ilyen minőségében jelzi a káoszt, melyből a kozmosz, a világ keletkezik (1. Tiamat) de visszafelé is működhet a dolog, s a káosz és az eljátszott káosz, az orgia - pl. az Akitu ünnepen - jelölheti az özönvizet is. Ezt írja erről Eliade: „A rend és a hie­rarchia eltörlése, illetve az ’orgia’ tehát a káoszt, az egyetemes zűrzavart jelenítette meg. Úgy is mondhatnánk, hogy az egész emberiséget elpusz­tító ’özönvíz’ tanúi lehetünk itt, amely előkészíti az emberiség újjászületé­sét. És vajon nem éppen azt mondja az özönvíz babiloni hagyománya a Gilgames XI. táblája szerint, hogy mielőtt Utnapisti beszállt volna mentő­bárkájába, ünnepet ült, ’amilyet Újév (akitu) napján szokás’?”20 Vízözön és újév, azaz a világ megújításának ünnepe tehát itt kétszeresen összekap­csolódott. „Az özönvíznek vagy általában a víznek az újévi szertartások­ban betöltött ilyen vagy olyan szerepét jól bizonyítják az ilyenkor bemu­tatott italáldozatok, valamint ennek a rítusnak és az esőzésnek az össze­függése. ’Tisrit havában teremtetett a világ’, mondja Eliézer rabbi, Józsué rabbi szerint pedig ’Niszanban’. És íme mindkettő esős hónap. (...) Krisztus Vízkeresztkor áldja meg a vizeket, s az őskeresztények Húsvét- kor és Újév napján keresztelkedtek. (A keresztség azonos a régi ember szertartásos halálával és az új születésével. Kozmikus szinten azonban megfelel az özönvíznek: a körvonalak elmosódásának, a formák egybeol­vadásának, a formátlanságba való visszaesésnek.)”21 Karácsony és az Új­év kapcsolatára nem szükséges kitérnünk. A keresztel kedés ilyen formá­ban is mindenképpen összefügg a világosságnak a sötétségen, a káoszon aratott győzelmével. Keresztség (főleg a katolikus értelmezése) és locsol- kodás, az újjászületés fürdője és az élet vize szintén összefügg a magyar hagyományokban is. 6. A pogány világ alakjainak és ünnepeinek kapcsolata a keresz­tyén séggel Mindezeknek a keresztyénségre gyakorolt hatását jelzi a mi ünnep­meghatározásunk. Húsvét időpontja szintén a zodiákushoz, illetve a Nap 20 Mircea Eliade: Az örök visszatérés mítosza. Európa Könyvkiadó, Budapest, 1998. 90k. P­21 Eliade: i.m. 92k. p. 71

Next

/
Oldalképek
Tartalom