Sárospataki Füzetek 3. (1999)
1999 / 1. szám - Enghy Sándor: A megváltás kérdése a Zsoltárok könyvében
(1 l.v.).így tesz különbséget a két ige között Klopfenstein61, ipm = kevésbé szó, inkább cselekedet, az egész magatartás, valamihez való hűtlenség; 3D= nem mond igazat valaki, becsap, nem következik be amit mond, az elvárásnak nem felel meg. • 13.Zsolt 139,8. Kálvin azt írja e vers magyarázatához kommentárjában: „God’s majesty filleth haven and earth, yet David meant another thing; namely, that what corner soever he sought to hide his head in, he would be manifest to God, whose eyes pierce through both heaven and hell. Though, therefore, he should fly above the heavens, or lurk in the lowest deeps, he says that all things upward and downward are open to God’s view.”63 64 Amit Kálvin ért a zsoltárból, azt fogalmazza meg Kittel is : a zsoltár az egyik legnagyobb teológiai problémával, Isten tér és idő felett való mindenható voltával foglalkozik. Kittel szerint ez abból következik, hogy a prófétai igehirdetés nyomán Izrael egyre inkább hozzászokott az Istenhez kötődő szigorúan monoteista gondolkodáshoz, s magáévá tette annak végső konzekvenciáit is, s meg akarta érteni, hogy istene, aki az egyedüli úr korlátlan hatalommal, és annyira különbözik a sok térhez és időhöz kötött istentől, hogyan gyakorolja világ feletti uralmát. Ezt fogalmazza meg a zsoltár, de nem absztrakt-filozófiai vagy elméleti tanításban, hanem Istent csodáló imádatban, melynek még ma sincs jobb megfogalmazása, mint ahogy ez a zsoltár szól Isten mindent tudó és mindenütt jelenvaló voltáról. A zsoltáros levonja a következtetést Isten csodálatos, mindenütt jelenvaló voltából és beleéli magát hipotetikus én- te formában - mondja Kittel-az istentelen ember helyzetébe, aki menekül a számonkérés elől, de hiába: a bűnöst mindenhova, követi Isten és keze mindenhol eléri őt a világ legvégső pontjain is, az égben és a legmélyebb sötétségben is. Kittel idézi Duhm mondását,65 aki szerint a vallásosság számára, mely Isten egyedül való voltát a legvégsőkig fokozza, Isten uralma hatalmi kérdés, s a hitetlenség lázadás. Érthetetlen is az a gonoszság, hogy annak ellenére milyen csodálni való Isten, miért száll vele mégis szembe az ember. Nem is a bosszúvágy, hanem a szomorúság szólal meg a zsoltárosban, az istentelenség miatt és Isten ügyéért aggódik, sőt aggódásában a jó és rossz harcának végkimeneteiére vonatkozóan is tud az örökkévalóság eszkatalogikus távlatairól. Ezért gondolkodik így a zsoltáros életről-halálról, mert eszkatalogikus nézőpontból indul ki. Procksch megfogalmazásában: mert "von einem eschatalogischen Scheitelpunkt ausgeht" - mondja a □bit) p"n (24.V.) magyarázatához.66 Ellenségeiben a zsoltáros,- akik gyilkos szándékkal fenyegették meg (így értelmezi Kraus az cn ’rá 63 Klopfenstein, i.m. 13. 182. 183. 209.oldalán). 64 Calvin, i.m. 420. p. 65 Kittel, i.m. 422. p. 66 Proksch, i.m. 711. p. 30
