Sárospataki Füzetek 3. (1999)
1999 / 1. szám - Enghy Sándor: A megváltás kérdése a Zsoltárok könyvében
életén, halálán feltámadásán keresztül nyilvánvaló lett. Ahogy a zsol- táros mondta: pjn ]dk (53.v.) • 12. Zsolt 116^ Kálvin értelmezése alapján a legegyszerűbb összefoglalni e vers üzenetét: a zsoltáros „declares that there was no way for him to escape from death...confesses he that he was sold unto death, and that he was overtaken and caught, so that there was no way to escape. And here he confirms, that.... when he might have seemd to be cast far away from God, then was the fittest time for him to pray.”60 Pedig Kálvin nem is javítja az 1. verset (1 have loved, because the Lord shall hear the voice of my prayer.), mint Kraus (iracr helyett unci) aki így vonatkoztatja a zsoltárt múltban történt eseményre, amikor Isten meghallgatta a zsoltárost. Krausnak egyébként igaza van, hogy az idők nem kis nehézséget jelentenek a zsoltárban, de a nKbn a 8. versben elég igazolás ebben az összefüggésben arra nézve, hogy a zsoltáros megtapasztalta Isten segítségét. Hogy mindez milyen szituációban történt, találgatás tárgya. Schmidt betegségre és hamis vádakra gondol, s gonoszok jelentenek a zsoltárosnak minden alap nélküli hazugságukkal jogi problémát. Helyesen állapítja meg Klopfenstein 61 hogy ennek megítéléséhez a zsoltár kevés konkrétumot tartalmaz, s a zsoltáros életét fenyegető veszély lehet betegség, szerencsétlenség, vagy belső természetű nyomorúság. Mindenesetre a biKtp kivetette a halál köteleit az életre (Kraus) bajba döntve a zsoltárost. A ’i^p-t a rno 'bon paralleljeként Schmidt börtönnek fordítja, abban az értelemben ahogy dir. Barth beszél az alvilágról mint fogságról. A zsoltáros valóban a legnagyobb veszélyben van, s a jelen nyomorúsága számára a megértés tárgya (nkdk), mely nyomorúság konkrét átéléséből fakad (pisa« rntrco). Jól látja Klopfenstein: ami a meg- halás szükségességének megváltoztathatatlan volta miatti szenvedést illeti, az azért más az ószövetség embere számára mint az a szenvedés, melyben istenek a meghalás-feltámadás örök körforgásának vettetnek alá mint ahogy az a természetben megtalálható, mert az ószövetség embere számára igenis szenvedés, amikor a halál sötét végként jelenik meg a biKíp árnyékvilágában, ráadásul a választott nép tagjaként kell nélkülözni Isten dicséretét és a vele való közösséget.62 A zsoltáros segítség nélkül volt az Istentől való elhagyatottságban (VíkcP), s ebben a helyzetben (Rísqs) hívja segítségül az urat, (top« rnnyncni - 4.v.) tudván, hogy ennek a bizalomnak van értelme, mert beletorkollik a sza- badításért való hálaadás bizonyságtételébe (top« ninyorát - 13.v.). így derül ki az Istenbe vetett bizalom értelme, amikor emberektől nincs mit várni, mert hiába ígérnek segítséget, szavuk megcsal 60 John Calvin, A commentary on the Psalms of David 111. 116. zsoltár magyarázata 61 Martin . Klopfenstein, Die Lüge nach dem AT Zürich, 1964.198. p. 62 Klopfenstein, i.m. 324. p. 29
