Sárospataki Füzetek 3. (1999)

1999 / 2. szám - TANULMÁNY - Dr. Horváth Barna: Pályánk emlékezete IV.

hogy az amerikaiak, akiket évekig vártunk, nem fognak jönni. Segédlelkészként elfogadtam azt a világrendet, amiben semmi kilátásunk nem volt arra, hogy valamikor majd pozitív előjelet fogunk kapni. Főnökömmel, Faragó Györggyel összetartva jól tűrtük szellemi magányunkat, azt hogy Istenükkel lassacskán magunkra maradunk egy elidegenedett társadalomban.

Neil Armstrongék Hold-utazását ugyancsak templomból jövet, de már Igriciben tárgyaltuk. Akkor mondta Baka bácsi, egy jó templomos, majdnem presbiter, hogy:- Tiszteletes úr elhiszi ezt a hazugságot? Mert én nem hiszem.- Na dehát a Tévében is tetszett látni...- Nem számít, meg tudják azt játszani. Hogy ember a Holdon? Nem engedi azt az Isten.

Akkor értettem meg, hogy ami soknak bizonyul az ember elméjének, azt egyszerűen leejti. Nem hiszi és kész. Kisemberi életünk menekül így a jelentéktelenségbe; elrejtőzik a hitetlenségbe. Ekkora különbséget alig is lehet elviselni: az egyik ember már a Holdon jár, a másik meg ugyanazt a sarat dagasztja falujában, amit ősei, évszázadokon át. Az egyik élet-halál ura földrésznyi méretekben, a másik meg csak kidugja a fejét egy pillanatra, és máris lepuffantják, mint a nyu- lat, vagy börtönbe dugják majdnem semmiért. A dallasi tankönyvraktár ablakából leadott, elnököt gyilkoló lövés emlékeztetett az 56-os pesti utcán háztetőkről lövöldöző lesipuskásokra, akik a Mária utcában segélynyújtás közben lőtték le Tatay Zoltán barátomat. Úgy van tehát, hogy "mindenkit minden érhet."

Három éve volt talán, hogy Zoltánnal a pataki Iskolakertben járva a dramaturgiáról beszélgettünk. Egyet gondoltunk abban, hogy az irodalom lesz valamiképpen jövőnk beteljesülése. Olvasmányaink felébresztették azt a reményt, hogy talán az anyanyelvi önkifejezés örömére hivattunk. Ráéreztünk a szavak varázsára, és ha sikerült egy jó dolgozatot írni, azt ünnepeltük az osztályban is. Zoltán ugyan reálos volt, és apai kapcsolatai révén leginkább arra lehetett számítani, hogy majd az állatorvosi egyetemre fogják felvenni, ahogy történt is. Ez nem volt éppen telitalálat, de akkoriban gyakran megtörtént, hogy valaki kerülő úton érkezett az irodalmi életbe.

Zoltán felnőtt gyermekként is, mint egyetlen fia édesanyjának, különös függésben volt. Amikor Szerencsről Pestre került, gyakran megtörtént, hogy egyet gondoltak, és csaknem egyszerre hívták egymást éjszaka is, hosszú telefonbeszélgetésekre. Talán azt ünnepelték, hogy egy törékeny anya ugyancsak törékeny gyermekében, Ábrahám és Izsák Urától a mostani időben is megkaphatja az életátvitel ajándékát. Egyszem fiúban átmenteni az életet azzal a tudattal, hogy Izráel örök75