Sárospataki Füzetek 3. (1999)

1999 / 2. szám - TANULMÁNY - Dr. Horváth Barna: Pályánk emlékezete IV.

sége ezeríziglen érvényesül az irgalmasságban, maga volt a boldogság, ami egyetlen célzott lövés által teljes boldogtalanságra változott. Úgy mondják, hogy szegény Margit néni szeneslapáttal verte a fejét és hosszú ideig kezelték az idegosztályon. Amikor felépült, csak a temetőt járta. Reggel kiment, és estig ült a sír melletti pádon. Egy időben bibliaórára is eljárt, majd rokonai szeretetotthonba vitték. Az izraeliták otthonából végül megérkezett fia sírjához a szerencsi temetőbe. Az állatorvosok szervezték meg temetését, reám bízva az igehirdetést. A fiát és férjét vesztett tragikus özvegy emléke úgy is rám maradt, hogy meg kellett írnom ezt az emlékezést. Szerencsen ugyan utcát neveztek el a népszerű állatorvosról, de az ifjú Tatay Zoltán, az 56-os áldozat emléke egyelőre, 43 év múltán is csak baráti szíveinkben élhet.

Amikor Bakos József tanár úr egy óraszünetben behívott szobájába, és megbízott azzal, hogy a következő magyar órán a Psalmus Hungaricust ismertessem, ez a megbízatás szinte foglaló volt arra, hogy érdeklődésem humán irányba terelődjék. Osztályunkban többen is voltak művész hajlamúak. Urbán tanár úr jóindulatulag vette tudomásul, hogy többünknek nem a matematika-fizika volt érdeklődésünk középpontjában. A tanár úr fia, Urbán György is velünk járt, egyik éven padtársam is volt.

Gyurikával gyakran megbeszéltük, hogy édesapjának súgja fülbe: nincs az osztály abban a lelkiállapotban, hogy feleljünk, vagy dolgozatot írjunk. A tanár úr jött aztán pontosan és egyenes tartással a folyosó felezővonalán, a mi Gyurink pedig féloldalas araszolással közeliié meg az egyenest, amit neki kellett közbenjáróként a filozófia és bölcselet irányába eltéríteni. így számtan órán gyakran kalandoztunk el morális kérdések vidékére, és tanárunktól megtanultuk, hogy a matematikánál is fontosabb a tisztesség és becsület. Tanait hirdethette akadálytalanul, mert 4 éven át osztályfőnökünk is volt. Ha azután olyan tanítványa is akadt, aki matematikai szaklapokból ún. elegáns megoldást tudott felmutatni, akkor elment az óra kettőjük önfeledt párbeszédével. A fekete tábla egy-kettőre megtelt olyan levezetésekkel, amiket az osztály valami idegen, de annál csodálatosabb megnyilatkozásoknak tartott. A tangensek és kotangensek röptében az immaginárius számok arról is szóltak, hogy valahol már eldőlt: kinek mi mozgatja meg képzeletét. Az elképzelés szóban ott rejlik a kép, amit alkotunk a világról, és nyilvánvalóan arra hivattunk, ami le tudja kötni figyelmünket, és mozgásba hozza képzeletünket. Urbán Györgyünk ekkoriban már jelentkezett első képeivel. Müértő sznobizmussal magyaráztuk a tehetségnek ilyetén megnyilvánulását. Impresszionizmusról vitáztunk, és nem is gondoltuk, hogy az érthetőségnek ezen a fokán túl van még valami lehetőség. Később elismert festővé vált ba76