Sárospataki Füzetek 3. (1999)

1999 / 2. szám - TANULMÁNY - Dr. Horváth Barna: Pályánk emlékezete IV.

így életszerű a történet: az emlékezés mozaik kockáiból rakható össze hitelesen. Gondolatvilágunkban feldolgozzuk a múlt idők emlékét, és bevisszük még a börtönbe is - ha úgy adódik - szabad világunkat. Úgy lehet kibírni a nehéz időket, hogy megtanuljuk az elkülönülésnek olyasféle műveletét, amit a sakkban rosálásnak neveznek. Ha két ember ül bizonytalan ideig összezárva, megtehetik, hogy egészen másról beszélnek, előhoznak valamit a múltból, és úgy elkalandoznak, hogy a zárt ajtó már nem is zavarja őket. A jelen idők üresjáratát meg lehet így tölteni a múlt idők szép emlékeivel, és a várakozás tétlenségét át lehet váltani a képzelet játékára. Ezért beszélnek az éhezők oly szívesen régebben volt kedvenc ételeikről.

Pál apostol is ismerhette ezt a technikát, a Krisztussal beteljesedett személyiség erőfölényét. A börtönben is szabadnak érezte magát, és amikor "megrendültek a börtön alapjai, hirtelen kinyílt minden ajtó, és mindegyikükről lehullottak a bilincsek", nem volt neki sürgős az eltávozás, maradt a filippi börtönben, amíg bocsánatot nem kértek tőle. /Ap. Csel. 16.25,39/

Ezt el kellett mondani Istvánnak, az élsportolónak, és ez már valami bizonyságtétel is volt arról, hogy szabadok voltunk mindig, mert hittünk a szabadságban. Az 1830-ban épült mádi ház vastag falai közt úgy éltünk, mint valami börtönben, amit önként vállaltunk azért, hogy szabadnak érezhessük magunkat. Ott vészeltük át a történelmünk kisembert tipró becsapódásait. Ott vitatkoztunk a rádióval... ami úgy értendő, hogy minden szélsőséges és abszurd fordulattal szemben ellenzékiek maradtunk. A rádió hozta a hírt, mi pedig helyből cáfoltuk az ideológiát, és közben ki is fejlődött az a képességünk, hogy megkülönböztessük az igazat a hamistól, a jóravalót a megtévesztő propagandától. Mindezt csak azért tehettük, mert kegyelemben éltünk, mint egy fedezékben. Függetlenségünkkel nem hencegtünk, nem vittük pártba, Isten ajándékának vallőttük. Újságunk címe is, a Függetlenség, kifejezte, hogy hova húzunk. A sorsdöntő változások pillanatképei úgy 'elmentődtek', mintha valóban lefényképeztem volna a helyzetet. Óriási betűk az újság első oldalán: SZTÓJAI DÖME került kormányra. Horthy kormányzó drámai proklamációja a rádióban. Róla úgy szólt az apai szentencia, hogy "lesz még neki szobra Budapesten."

Aztán már Patakon: jeges márciusi szelek kavarták a port, amikor Foky Dalmáék patikája előtt először hallottam, hogy korunk réme, Joszif Visszarionovics Sztálin meghalt. Tudtuk, hogy nem illik örülni, és nem is szabad úgy tenni, mintha megkönnyebbültünk volna. Voltak, akik elsiratták.

A Kennedy elnök elleni merénylet híre már Szerencsen ért. Reggeli könyörgésről jövet a templom lépcsőjén hallottuk, és tudtuk már,

74