Sárospataki Füzetek 3. (1999)

1999 / 2. szám - TANULMÁNY - Börzsönyi József: A föderál-teológia jelentkezése a holland teológiában

egyetem tanárának, ahonnan élete végén ismét visszatér Brémába. Fő műve 1712-ben jelenik meg még első brémai tartózkodásának idején, címe: Geheimnis des Gnadenbundes dem grossen Bundesgott zu Ehren und allen heilbegierigen Seelen zur Erbauung geöffnet. Az abrogatio fokozatait ő sem használja. Lampe még hangsúlyosabban, mint Witsius az egyéni hitélet alakulásában látja a szövetség jelentőségét. "A templomi istentiszteletek célját nem abban kereste, hogy alkalmat adjanak elvont teológiai elmélkedésekre, s hogy a lelkészek az Isten dicsőítését tulajdonságainak szünet nélkül való emlegetésével s elméleti fejtegetésével eszközöljék, hanem abban állapította meg, hogy jó tanácsaikkal és gyakorlati útmutatásaikkal élő, munkás-hitet teremtsenek az egyháztagok között."1 Az üdvtörténeti vonatkozást elhanyagolta Lampe eme másik oldal előtérbe állítása érdekében. Rajta keresztül világos vonal vezet a német pietizmushoz Coccejustól. Van Asselt Lampénél a Coccejus utáni második nemzedék pietista föderalizmusát találja meg. A Coccejusnál még meglévő üdvtörténeti dinamika itt már eltűnőben van.

Megváltozott formában tehát, lassan már coccejánizmusnak alig nevezhetően, de a holland föderál-teológia utóhullámai tovább terjednek, és új teológia-történeti irányzatokba simulnak bele.

Az értékelés szempontjai

1. Coccejus felhasználva a reformáció felismeréseit és az azt követő teológiai küzdelem megállapításait, olyan rendszert törekedett kiépíteni, amely bibliai alapon áll. 1663. július 17-én írt vallomása igazolja ezt: "Ami engem illet, míg Isten engem éltet, nem szűnök meg kiáltani, hogy mindenkit arra indítsak, hogy visszatérjenek arra az útra, amelyen az apostolok és az első reformátorok jártak, és hogy mindenkinek azt ajánljam, hogy az írást olvassa és arról gondolkodjék."1 2 Kérdés, hogy mennyiben érte el ezt a célját.

2. A Szentírásban és az üdvösségben a történetiség felismerésével és a történetiség minden dinamikájának érvényesítésével új korszakot indított. Ennek elismerését és értékelését Barth Károly is teljes elismeréssel teszi meg, még ha kritikájában mindjárt meg is jegyzi, hogy az üdvözítéstörténet egyedüliségét nem ismerte fel Coccejus.3 Azt gondolom mégis, hogy ennek az egyedüliségnek a megsejtése megtalálható abban, ahogy a kor teológiai eszközeivel leírja a minden

1 ZOVÁNYI Jenő: i.m. 92. p.

2 ASSELT, Willem Jan van: i.m. 160. p.

3 BARTH, Karl: i.m. 59. p.

41