Sárospataki Füzetek 3. (1999)

1999 / 2. szám - TANULMÁNY - Börzsönyi József: A föderál-teológia jelentkezése a holland teológiában

talmazzák azt, ami beépült a föderál-teológia történetébe és Coccejus összefoglaló művébe.

Cloppenburg tisztázza a teremtésben adott kapcsolat és a szövetség viszonyát. Nem egyszerűen csak első szövetségnek vagy cselekedeti szövetségnek r jvezi ezt a viszonyt. A természeti törvényeknek is helyet ad az édenkerti kapcsolatban. Az embert istenképüsége teszi alkalmassá arra a közösségre, amely közte és Isten között van. Lehet ezt a kapcsolatot megállapodásnak, szerződésnek vagy szövetségnek nevezni. Az emberrel szemben támasztott követelmény a teljes engedelmesség a törvények iránt, és ezen engedelmesség jutalma az örök élet ígérete. Nem egyoldalú (flOVOTtXevpov) megállapodás ez, még ha nem is egyenlő felek között jött létre, hanem kölcsönös. Hangsúlyozza ezen megállapodásról, hogy az lelki jellegű, mivel Isten Lélek. Isten akaratát, üdvöt munkáló akaratát nem először a szövetségben adta az embernek, hanem már természeténél fogva kapta az ember, és ehhez járul még a szövetség. Az örök és változhatatlan természeti törvényhez a szövetség tehát további hozzáadás. Amikor ezt a szövetséget megrontja a bűn, a természeti törvény nem szűnik meg, de többé már nem vezethet az örök élet jutalmához. A szövetség tehát több, mint a természeti törvény, célja az örök élet, beletartoznak a földi áldások is, de a végső cél ezeknél több. A jutalom ugyan nem egyenértékű a teljesítménnyel, de a törvény betöltője a jutalmat nem kegyelemből kapja, hanem a megállapodás szerint jár neki. Ezzel a magyarázattal a törvény belekerült a teremtési rendbe, Schrenk megfogalmazásával, a Sinainál történtek áthelyeződtek az Éden kertjébe.1 A törvényadás így mostoha sorsra jut, s elveszíti jelentőségét. Ha az édenkerti állapotot is szövetségnek nevezzük, akkor tisztázni kell, mi az ó és új szövetség. Ezt a paradicsomi állapotot nevezi Cloppenburg ó szövetségnek. Ha a Szentírás egyik részének megjelölésére is használjuk az Ószövetség elnevezést, akkor ezt metonim használatnak tekinthetjük. Az új szövetség tulajdonképpen az Cloppenburgnél, amit Isten a

protoevangéliumban jelent ki. Ennek a nagy ígéretnek az alapja az a szövetségi megállapodás, amiben Isten a "Kezessel" állapodott meg. A "Kezessel" történt megállapodás vagy szövetség szerint, Isten megkíméli a büntetéstől azokat, akiket meg kellene büntetnie, akiket a büntetés jogosan megillet, de a "Kezes" által örök életet ajándékoz nekik. Ez a minden idők előtti "Kezes" bekapcsolása a rendszerbe, ha nem is új elem, Olevianusnál is volt erről már szó, de nagyon jelentőssé válik Coccejus rendszerében. Isten örök elhatározását már az Éden kertjében, a bűnben megromlott embernek kijelenti (Gén 3,15), de majd csak

1 SCHRENK, Gottlob: i.tn. 81. p.

27