Sárospataki Füzetek 3. (1999)

1999 / 1. szám - Dr. Horváth Barna: Pályánk emlékezete (III.)

a plebejusok kölcsönösen ajándékozzák meg egymást értékeikkel. Szokják meg egymást és vegyék tudomásul, hogy ebben az országban nemcsak kurucok leszármazottai élnek, Az Angol-internátus a jómódú elit, teniszpályára is igényt tartó első osztályának számított. A Humán afféle másodosztály volt és a humor harmadosztályt is képzett, mert Spanyolnak neveztük a Mudrány melletti internátust, ahol - a legegyszerűbbek voltak a körülmények. Én a Humánba kerültem, miután megegyeztek a szülők arra nézve, hogy mennyi szilvalekvárt, zsírt, krumplit és egyéb élelmiszert kell a tartásért hozni. Gyula bátyánk humorral sürgette időnként a késedelmes fizetőket, mondván: "Meg van írva: Nyugtával dicsérd a napot."

Aztán eljött a Mikulás-nap, amikor leckét vehettünk demokráciából. Elrendelték, hogy csomagját mindenki vigye le az ebédlőbe és ott kibontva, körbejárva, mindenki vesz mindenkiéből. Különösnek találtam, de zokszó nélkül elfogadtam ezt a nevelési gyakorlatot, már csak azért is, mert jó nagy különbség volt a falusi és a városi gyerekek "pakk"-jai között. A városiak csomagjában szalámi, narancs, praliné volt, olyasmi, amit először láttunk a háború után. A falusiak viszont hurkával, kolbásszal, disznósajttal bővelkedtek. Az illatanyag messziről elárulta, hogy honnan jött valaki: a fokhagymaszag a vidéki Magyarország illata volt, míg a déli gyümölcs a Fővárost hozta közel. Gyula "bátyánk" bibliai alapon is ebből a nagyon különböző szagú társaságból igyekezett az új Magyarországnak új arculatú értelmiséget kovácsolni. Akkoriban már hallottunk Makarenko kísérleteiről és Az új ember kovácsa arról szólt, hogy utcagyerekekből is lehet szocialista embert faragni. A faragás és kovácsolás eszméjéből a nevelhetőség gondolata beszivárgott, de nem úgy, hogy a bibliai új ember elfelejtődött volna. Inkább nagyonis hangsúlyos lett az a különbségtétel, mi szerint nem elég demokratikus emberré válni, hanem újjá kell születni és lelki emberré kell formálódni.

A Kollégium jelmondata, angyali üzenet a Jelenések könyvéből: "Féljétek az Istent és néki adjatok dicsőséget" /14:7/ életre szóló eligazítás volt. Az angyalos címer diáksapkánkra is felkerült, de nem lelkesedtünk a sapkák viselésért, már csak azért sem, mert kötelezővé tették. így utólag nézve, az internátusi rend katonás volt, de elviselhető. A reggeli pizsamás tornagyakorlatok csak keményebb fagyon szorultak be a folyosókra. Amíg csak dér volt, vagy késő őszi szél fújdogált, az udvaron vezényelték le a törzshajlításokat. El kell ismerni, hogy az iskolakerti futtatások, a bordásfal, a kötél és rúdmászás, a gyűrű, a szekrény mind javunkra vált a hideg vízzel együtt; olyan állóképességet fejlesztett ki, amire még idős korban is 'emlékszik' a testünk. Ablonczy Bertalan, Sipos György és Szabó Károly tanár urak a testnevelés felelősei azoknál is jól alapoztak, akik nem lettek később rekordjavító sztárok. Akik korábban csak rongylabdát rúgtak és mezei tornán nevelődtek, szenvedtek a szereken, olykor közröhej tárgyai is voltak, elégségest kaptak kegyelemből, de nekik is

138