Sárospataki Füzetek 3. (1999)

1999 / 1. szám - Dr. Szőnyi György: Cyprianus

hoz!" A tüzes kemencébe vetett ifjak, Anna és a publikánus példája után sorra magyarázza a Miatyánk kéréseit. Lássunk néhány részletet!

Mindig éberen figyel Isten egybeszerkesztő akaratára, amit az egyház egységének kell kiábrázolnia a népek között. "Mindenekfelett a békesség Tanítója és az egység Mestere nem akarta, hogy az imádság magános és egyéni legyen, mint amikor valaki egyedül önmagáért imádkozik. Ezért nem azt mondjuk, "én Atyám, ki vagy a mennyekben," sem nem azt, "add meg az én mindennapi kenyeremet ma"; sem pusztán saját bűnének megbocsátását nem kéri csupán, aki imádkozik, sem a nyugalmat nem kéri egyedül önmagának, hogy kísértésbe ne vitessék és a gonosztól megszabadíttassék. Imádságunk nyilvános és közös; és mikor imádkozunk, nemcsak egyért imádkozunk, hanem az egész népért, mivel mi, az egész nem egy vagyunk. A békesség Istene és az Egyetértés Tanítója, aki az egységet tanította, azt akarta, hogy imádkozzunk mindenekért, mint ahogyan minket valamennyiőnket eggyé szült. /De orat. 8./.

A megbékülésre való állandó készséget parancsolja és az egyetértés ápolását rendeli Urunk imádságában. "Isten azt parancsolja nekünk, hogy békeszerzök legyünk és egyetértésben és egy értelemmel legyünk az ő házában; és ilyenekké tesz minket a második születés által, ilyeneknek akar minket, mikor újjászül, hogy mi, akik Isten fiaivá lettünk, maradjunk meg Isten békességében, és azt akarja, hogy egy lélekkel, egy szívvel, egy értelemmel legyünk. Ezért Isten nem fogadja el annak az embernek áldozatát, aki egyenetlenkedik, hanem azt parancsolja neki, hogy menjen visz- sza előbb az oltártól és béküljön ki előbb testvérével, hogy Isten is meg- béküljön a békeszerző imádságára. Békességünk és testvéri egyetértésünk s az Atya, Fiú és a Szentlélek egységében egyesült nép a legkedvesebb áldozat Isten előtt. /De orat. 23/.

Az Isten által minden korra szerzett üdvösség megismeréséről a következőket írja magyarázatában: "Isten Igéje, a mi Urunk Jézus Krisztus mindenekhez jött, és egybegyííjtött tanultat és tanulatlant, minden nemnek és minden kornak kijelentette az üdvösséget; parancsolatainak széleskörű összefoglalását adták elénk, hogy a tudósok emlékezőképessége ne legyen megterhelve a mennyei tanulásban, hanem gyorsan megtanulják, ami az egyszerű hithez szükséges. így, mikor arról tanít, hogy mi az örökélet, az élet titkát nagyszabású és isteni tömörséggel ölelte át, mondván: "Az pedig az örökélet, hogy megismerjenek téged az egyedül igaz Istent, és akit te elküldték a Jézus Krisztust." /Jn 17:3/. De orat. 28/.

De az igazi imádságnak velejárója a másokért felelősséget tanúsító, segítő szeretet is. „Akik imádkoznak, ne menjenek Istenhez gyümölcsléién és meddő imádságokkal. A kérés hatástalan, ha sivár kérvénnyel keressük meg Istent. Mert amint minden fa, amely gyümölcsöt nem terem, kivágatik és a tűzre vettetik, úgy bizonyosan azok a szavak is, amelyek nem teremnek gyümölcsöt, semmire sem érdemesek Isten előtt, mert gyiimölcstelenek és haszontalanok...” Kornéliusz "kegyes és istenfélő

104