Sárospataki Füzetek 3. (1999)
1999 / 1. szám - Dr. Szőnyi György: Cyprianus
II. Szolgálata Az egyház a III. században, nem számítva Maximinus császár /+238/ uralkodása alatt végbement rövid üldözést, mintegy negyven esztendőn keresztül zavartalanul folytathatta életét. Külső növekedéséről és külső virágzásától azonban elmaradt benső életének elevensége. Tagjainak gazdagodása folytán szociális bűnök, fényűzés, kapzsiság, felszínesség és képmutatás ütötték fel benne fejüket. /De lapsis 6, 11, 30/. A zavartalan nyugalom elernyesztette, a papokat is szenvedélyek ejtették rabul. Ekkor következett Decius császár idejében a félelmes vihar. Hogy a létében fenyegetett impériumát a külső ellenséggel szemben megszilárdítsa, és régi dicsőségéhez visszavezesse, úgy gondolta a tettrekész katonacsászár, hogy a keresztyéneket kell elsőrenden a régi, egységes nemzeti vallásra kényszeríteni. Decius a leghatározottabban és a legkeményebb kézzel vezette be a császárkultuszt. Intézkedései minden előbbi keresztyénüldözést messze felülmúltak. 249 őszén illetve 250 tavaszán kibocsátott rendeletével arra kötelezett minden birodalmi alattvalót, akár római polgár, akár peregrinus, akár pogány, akár keresztyén, hogy feleségével és gyermekeivel a nemzeti isteneknek ünnepélyes áldozatot mutassanak be. Az ellenszegülőkkel és vonakodókkal szemben a következő megtorlásokat alkalmazta: hivatalvesztés, katonai rendfokozat elveszítése, letartóztatás, vagyonelkobzás, a birodalmi bányákban való kényszermunka, kínzás és halál fenyegette azokat, akik a rendeletet nem teljesítették. IDe lapsis 13/. Különös figyelmet fordítottak a püspökökre. A pásztortalan nyájat így akarták szétszórni. Az üldözés vihara teljesen váratlanul és pusztító erővel zúdult a mit sem sejtő keresztyénekre. Az Úr szórólapáttal megtisztította az ő szérűjét, és a pelyvát felkapta a szél. Az egyház minden részében tömeges elha- nyatlás következett: Rómában, Karthágóban, Alexandriában /itt Origenes vértanúsága/, Szmirnában. Karthágó egyházának 248-tól Tascius Caecilius Cyprianus, korábban a retorika tanára, volt az Istentől adott, rátermett pásztora. Öt idősebb pap ugyan a rivalitás miatt szembehelyezkedett Cyprianus választásával, élükön Novatussal és az üldözések ideje alatt is, minden békülési kísérlet ellenére a legádázabb ellensége maradt. Cyprianus püspöki szolgálata az egyházfegyelem és a papság, valamint a gyülekezet rendjének helyreállítására, az egyház egységének megőrzésére irányult. Nem sokkal a császári parancs megjelenése után felhangzott Karthágó utcáin a pogány tömeg követelő kiáltása: "Cyprianum ad leones!" A pogányok fenyegetését látva Cyprianus elmenekült. Hogy nem gyávaság, hanem megfontolt kötelességérzés és égő pásztori gondoskodás indította erre, azt mutatja az, hogy mikor 258-ban a Valerius féle üldözés idején elfogták, vállalta a lefejezést s így megpecsételte igehirdetését. Búcsúsoraiból idézzük: "A poroszlókat már kiküldték. Megérkezésüket várom. Amit még rendeznünk kell, azt 99
