Sárospataki Füzetek 3. (1999)

1999 / 1. szám - Dr. Szőnyi György: Cyprianus

II. Szolgálata Az egyház a III. században, nem számítva Maximinus császár /+238/ ural­kodása alatt végbement rövid üldözést, mintegy negyven esztendőn ke­resztül zavartalanul folytathatta életét. Külső növekedéséről és külső vi­rágzásától azonban elmaradt benső életének elevensége. Tagjainak gazda­godása folytán szociális bűnök, fényűzés, kapzsiság, felszínesség és kép­mutatás ütötték fel benne fejüket. /De lapsis 6, 11, 30/. A zavartalan nyu­galom elernyesztette, a papokat is szenvedélyek ejtették rabul. Ekkor kö­vetkezett Decius császár idejében a félelmes vihar. Hogy a létében fenye­getett impériumát a külső ellenséggel szemben megszilárdítsa, és régi dicsőségéhez visszavezesse, úgy gondolta a tettrekész katonacsászár, hogy a keresztyéneket kell elsőrenden a régi, egységes nemzeti vallásra kény­szeríteni. Decius a leghatározottabban és a legkeményebb kézzel vezette be a császárkultuszt. Intézkedései minden előbbi keresztyénüldözést messze felülmúltak. 249 őszén illetve 250 tavaszán kibocsátott rendeleté­vel arra kötelezett minden birodalmi alattvalót, akár római polgár, akár peregrinus, akár pogány, akár keresztyén, hogy feleségével és gyermekei­vel a nemzeti isteneknek ünnepélyes áldozatot mutassanak be. Az ellen­szegülőkkel és vonakodókkal szemben a következő megtorlásokat alkal­mazta: hivatalvesztés, katonai rendfokozat elveszítése, letartóztatás, va­gyonelkobzás, a birodalmi bányákban való kényszermunka, kínzás és halál fenyegette azokat, akik a rendeletet nem teljesítették. IDe lapsis 13/. Különös figyelmet fordítottak a püspökökre. A pásztortalan nyájat így akarták szétszórni. Az üldözés vihara teljesen váratlanul és pusztító erővel zúdult a mit sem sejtő keresztyénekre. Az Úr szórólapáttal megtisztította az ő szérűjét, és a pelyvát felkapta a szél. Az egyház minden részében tömeges elha- nyatlás következett: Rómában, Karthágóban, Alexandriában /itt Origenes vértanúsága/, Szmirnában. Karthágó egyházának 248-tól Tascius Caecilius Cyprianus, koráb­ban a retorika tanára, volt az Istentől adott, rátermett pásztora. Öt idősebb pap ugyan a rivalitás miatt szembehelyezkedett Cyprianus választásával, élükön Novatussal és az üldözések ideje alatt is, minden békülési kísérlet ellenére a legádázabb ellensége maradt. Cyprianus püspöki szolgálata az egyházfegyelem és a papság, valamint a gyülekezet rendjének helyreállítá­sára, az egyház egységének megőrzésére irányult. Nem sokkal a császári parancs megjelenése után felhangzott Karthágó utcáin a pogány tömeg követelő kiáltása: "Cyprianum ad leones!" A pogányok fenyegetését látva Cyprianus elmenekült. Hogy nem gyávaság, hanem megfontolt köteles­ségérzés és égő pásztori gondoskodás indította erre, azt mutatja az, hogy mikor 258-ban a Valerius féle üldözés idején elfogták, vállalta a lefejezést s így megpecsételte igehirdetését. Búcsúsoraiból idézzük: "A poroszlókat már kiküldték. Megérkezésüket várom. Amit még rendeznünk kell, azt 99

Next

/
Oldalképek
Tartalom