Sárospataki Füzetek 3. (1999)

1999 / 1. szám - Dr. Szőnyi György: Cyprianus

Isten tanácsa szerint közösen fogjuk szabályozni, mielőtt a bíró ítéletet hoz rám hitvallásom miatt. De Krisztus tartson meg és őrizzen meg benneteket az egyházban."3 — Azt nem tudta megakadályozni, hogy félrevo- nulását ellenségei ki ne használják. Rejtekhelyéről, Karthágó közvetlen közeléből vezette Cyprianus rendszeresen küldött követek segítségével és levelezéssel gyülekezetét. Gyülekezetének sok tagja hü maradt és Krisztusért sebeket és halált szenvedett vagy elmenekült. Sokan nem állottak meg a megpróbáltatásokban, hanem elhanyatlottak. A karthágói gyülekezet lélekszáma - Rover adata szerint - 20.000 volt.

Voltak keresztyének, akik személyesen és egész családjukkal részt vettek a pogány áldozásban és áldozati lakomákon. Ezek voltak az áldozok /sacrificati/, Mások tömjénezéssel juttatták kifejezésre hűtlenségüket /thurificati/. Végül sok olyan keresztyén volt, aki személyesen vagy közvetítők által pénzért áldozati igazoló iratot állíttatott ki a római hatóságoknál. Ezek az igazolások az áldozat bemutatását tanúsították a nélkül, hogy az megtörtént volna /acta, excepta facientes/. A hivatalos jegyzékben ezeket libellatici-nek nevezték. /De lapsis 8,27/.

251 tavaszán az üldözés alább hagyott, mivel Decius császárt a birodalom keleti részén betörő gótok foglalták le s itt esett el májusban. Az egyház ismét visszanyerte nyugalmát. Mindjárt felvetődött az a különösen nehéz kérdés: hogyan térhetnek vissza az egyházba az elesettek? Az elesettek közül sokakat mély bűnbánatra indított vétkük súlya és készségesen, engedelmesen vállalták az egyház fegyelmezését. Sokan azonban nem ismerték fel vétkük súlyosságát. Úgy gondolták, hogy a gyülekezetbe való visszatérésükkel minden elintéződik. Igen felszínesen és értetlenül álltak szemben az egyház mivoltával. Cyprianus ebben a helyzetben írja traktátusait. Ezek kemény beszédek voltak a reformálásra érett állapotban. A karthágói elesettek a gyülekezetbe való azonnali felvételük kérésével néhány confessor-nál, — így nevezték a Krisztus mellett megálló híveket —, támogatásra találtak, amennyiben azokkal "békességleveleket" állíttattak ki maguknak /De lapsis 18/. Az afrikai egyházban kezdődött el az a deformáló gyakorlat, hogy a hitvallók érdemük többlete alapján az ún. békességlevelekkel érdemükben részeltették a bűnösöket. Cyprianus megbecsüli a hitvallók érdemeit, de határozottan vallja Isten egyedüli bűnbocsátó kegyelmét Krisztus által. De lapsis 17. szakaszában ezt írja: "Senki se csalja meg magát, senki se ámítsa magát! Csak az Úr könyörülhet. Egyedül ő engedheti el az ellene elkövetett bűnöket, ő, aki a mi bűneinket hordozta, aki értünk szenvedett, akit Isten bűneinkért odaadott. Az ember nem lehet nagyobb Istennél, és a szolga nem adhat magától bocsánatot és kegyelmet, ha súlyos vétket követtek el Ura ellen. Csak növekedik az elesettek bűne, ha nem tudják a prófétai igét: "Atkozott az, aki emberbe veti reménységét!" /Jer. 17:5/. Az Úrhoz kell fohászkodnunk, az Urat kell * 100

3 E. Stauffer: i.m. 314 p.

100