Sárospataki Füzetek 2. (1998)
1998 / 2. szám - Dr. Dienes Dénes: Liturgia Sacrae Coenae.
2, 2> lene A 2) énei: oCiturqia ú^acrae úot gesen kegyes özvegy fejedelemasszonynak sokat köszönhettek ebben az új rendtartás pártolói. Az előkészületekről az 1656. június 14-én Sárospatakon tartott közzsinat jegyzőkönyve tudósít.20 Ekkor olvasták fel az úrvacsora kiszolgáltatásának bizonyos formuláját. Ez azonban még csiszolásra szoruló tervezet volt, mert a szeptemberben tartott gálszécsi zsinat újra napirendre tűzte a kérdést, konkrét javaslatokkal. Erre a zsinatra Lorántffy Zsuzsanna követet küldött Zákány András személyében, aki előterjesztett egy névsort, a liturgia végső formába öntésére javasolva Medgyesi Pál, Tolnai János, Veréczi Ferenc és Porcsalmi János lelkészeket.21 Ketten Patakon működtek. Tolnai János ekkor már tarcali, Porcsalmi pedig erdőbényei prédikátor volt. Szembetűnő, hogy a fejedelemasszony konszenzusos megoldásra törekedett, hiszen Veréczi bizonyosan nem volt puritánus, a másik három azonban a megújulási törekvések jeles képviselője. Az idős, kegyes patróna nyilván azt szerette volna, ha nem csak megszületik az új rendtartás, hanem azt is, hogy átmenjen a használatba. A háromnegyed részben puritánus bizottsági tagok kiválasztása ugyanakkor azt is mutatja, hogy az istentiszteleti rendtartás szerkesztésében a puritánus elvek érvényesüléséhez nem férhetett kétség. Az új rendtartás 1657. január 17-re elkészült, ekkor fölolvasták és újra megvitatták ugyancsak Patakon a közzsinat alkalmával: S majd ugyanitt 1658. április 10- én végleg megerősítette a zempléni zsinat, s még ez évben Sárospatakon ki is nyomtatták. Az új ágendát a többi tiszáninneni egyházmegye is elfogadta, sőt a befolyásos világiak is megerősítették, amint az előszó ezt hangsúlyozza is: „Ez Tiszán innen lévő Dioecesisekbéli Esperessek s egyéb tanétók, ennek felette ez környül lévő, úgymint Zemlén (sic!), Abaújvár, Sáros, Ung, Borsod s több Vármegyékbéli Vallásunkon lévő Fő Fő Rendek és Patrónusok...” jóváhagyásával látott napvilágot. A fogadtatása persze nem volt egészen egyértelműen pozitív. Sárospatakon 1660-ban a gyülekezet panaszaként jegyezték fel: „Az Úr Vacsorájának kiszolgáltatásában azt neheztelik, hogy a liturgia igen hosszú, melyhez eddig a prédikátorok köteleztettek”. S talán innen következett, hogy „sacra- mentomokkal is sokan nem élnek”.22 A már említett Rápóti Papp Mihálynak pedig Tárcái után Bodrogkeresztúrból is el kellett távoznia, mert nem volt hajlandó az új liturgiát bevezetni.23 Kajatán ugyan bevezette a lelkész, de nem világosította meg az értelmét a gyülekezet előtt, így méltán tettek kifogást: „...az Úr vacsorájának kiosztogatásában több világosító magyarázatokat kívánnának”. Talán az első asztal kissé körülményes gyakorlására utal további panaszuk: ,Jsmét a kenyérnek megmetélésében is megütköztenek, hogy oly hosszan szokta metélni, mintha tyúktojást keltenék vele enni ”.24 Az itt-ott 20 SpF 1857. 361. Vö. SRKLt. Kgg. I. 3. 133, 139, 178. 21 Porcsalmi életrajzi adatait Zoványi Lexikona nem tartalmazza. Megtalálható viszont Herepei János: Adattár a XVII. századi szellemi mozgalmak történetéhez I. Bp.- Szeged 1965.480-483. 22 SRKLt. Kgg. I. 3. 306. 23 SpF 1858-59. 690. 24 SRKLt. Kgg. I. 3. 353. 72
