Sárospataki Füzetek 2. (1998)
1998 / 2. szám - Dr. Sawyer Frank: Karácsonyi Csillag (Ford.: Füsti-Molnár Szilveszter)
^ároópataLi füzetei? Tíz oldal után megtudjuk, hogy vannak néhányan, akik nem hajlandók elfogadni a materialista ideológia gondolatvilágát és azt sem hiszik, hogy az emberiség útján ez valaha sikerrel járhat. Ha a materializmus (marxista, vagy kapitalista formája) célt ér, az az emberiség pusztulását fogja okozni. Negyven oldal után (a regény még 500 oldalon keresztül folytatódik) kiderül, hogy Krisztus eljövetelének - annak ellenére, hogy itt szimbolikusan szekularizált módon jut kifejezésre - olyan mély misztikus értelme van, mint egy csoda folytán megváltoztatott történelemnek, továbbá megújított értékeket és élet- szemléletet ad, melyek elengedhetetlenek ahhoz, hogy emberré váljunk és emberek maradjunk. Később pedig arról olvashatunk, hogy az Evangélium újfajta átalakulást hoz elő a társadalomban. „Mikor azt mondta, hogy Isten országában nincs görög, és nincs zsidó, vajon csak azt akarta mondani, hogy Isten előtt mindenki egyenlő? Nem, ehhez nem kellett az evangélium. Azt már tudták előtte is a görög filozófusok, a római moralisták, az Ótestamentum prófétái, hanem azt mondta: abban a szív teremtette új létezésmódban, amelyet Isten országának neveznek, nincsenek népek, egyének vannak. Azt mondtad, értelmetlen a tény, ha nem teszünk értelmet bele. Hát a keresztyénség, az egyén misztériuma az, amit bele kell tenni a ténybe, hogy értelmet nyeljen az ember előtt.”5 A regény dialógusainak ezen sorai Krisztus születését az ideológiai csatározások frontvonalában tartják. Az evangélium szociológiai szempontjának teológiai helyessége megkérdőjelezhető; úgy tűnik többet árul el Jézus születésének világra gyakorolt hatásáról, mint a testetöltés isteni misztériumáról. A fent idézett rövid beszéd azonban jól egyensúlyban van a regény végén elhelyezett versekkel. Krisztus világba jövetelének szociálpolitikai hatásai a kommunista forradalom elleni erélyes és bátor ellenállásként jeleníttetnek meg. Nyikolaj Nyikolajevics beszédeinek feladata, hogy mindezt kifejezze. Ez tökéletes lett volna szociálpolitikai célokhoz is. A versek azonban valójában az evangélium mélyebb misztériumához vezetnek bennünket vissza. Ahogyan végigolvassuk a regényt és a verseket, a magával ragadó dolog, amit Paszternáknak sikerült elérni a XX. sz. szekularizmusában az az, hogy felhívja figyelmünket arra, hogy a vallás kérdései éppen olyan fontosak, mint bármely filozófiai, ideológiai, vagy történet-politikai kérdés. Érdemes megemlíteni, hogy Paszternák tudta, hogyan tegye próbára a kommunista programot másféle párbeszédekkel oly módon, hogy Krisztus születését és a keresztyén hit szociális eredményeit szóba sem kellett hoznia. Mesterien meg tudta volna kritizálni a marxizmust filozófiai (gazdasági, pszichológiai, jogi) oldalról nézve is, úgy, hogy a vallási kérdések teljesen kimaradhattak volna a vitából. A következő rövid megjegyzések (ez körülbelül a regény felénél található), melyek Zsivágó szájából hangzanak el miután kritikával illette a kommunista forradalmat, jól tükrözik a marxizmus filozófiai úton való értékelését. Mikor azt a kijelentést hallotta Zsivágó, hogy „a marxizmus kézzelfogható dolgokkal foglalkozó tudomány, a valóságról szóló 5 'Zsivágó Doktor' 134-138.0. 59
