Sárospataki Füzetek 2. (1998)

1998 / 1. szám - Prof. J. Wajne Baker: Egyház, állam és rajongás

&gy/jáz, áfíam és rajongás

semmilyen szertartást vagy törvényt. Ha nem állasz ellent, és a tanács folytatja az egyházi törvények alkotását, mi képmutatóskodhatunk és engedelmeskedhetünk, fenntartva, hogy nem mi vagyunk azok szerzői .

Természetesen Buliinger volt az új egyházi rendtartás szerzője, és az világosan mutatja az ő álláspontját az egyház és a polgári kormányzat kapcsolatát illetően. Bár világos, hogy Jud továbbra sem győzetett meg, mégis aláírta a szabályrendeletet Bullingerrel együtt október 22-én, annak ellenére, hogy az az elöljáróságot egyházi hatóságként minősíti. Nyilatkozatuk november 6-án került a tanács elé, amely még aznap érvényesítette.

Az 1531. év második felének és 1532. évnek az eseményei Judot mélyen felkavarták. A kappeli vereség, Bullingerrel való nézeteltérése, az új egyházi rendtartás, a zöfingeni disputa - mindezek kétségeket támasztottak benne az egyházfegyelem, az egyház és a polgári kormányzat kapcsolata és az Ószövetség tekintélye felől. 1532 őszén birtokába jutott Caspar Schwenckfeldnek „Az Ó- és Újszövetség közötti különbség c. munkája, amely szinte a szerző bűvkörébe vitte Judot és figyelmét a saját és Buliinger álláspontja közötti döntő különbségre irányította. 1533-ban Schwenckfelddel levelezésbe kezdett. Jud levelei elvesztek, de Schwenckfeld válaszai fennmaradtak.

Jud nyilvánvalóan kifejtette Schwenckfeldnek, hogy szembehelyezkedett a hit kérdéseinek erőszakos megoldásaival, és kérte, hogy írjon egy értekezést az egyházi és a polgári kormányzat helyes kapcsolatáról. Schwenckfeld 1533. március 3-án válaszolt, kifejtve, hogy az elöljáróságnak csak az emberi igazság fölött van hatalma és a világi ügyekben, valamint, hogy „ az embernek szabatosan meg kell különböztetnie a lelkit és a világit, hogy össze ne keverje a két különböző birodalmat, vagy uralmat - azaz a világot és Krisztus birodalmát . Sőt, sem az elöljárói hivatalnak, sem Krisztus birodalmának nincs semmi köze az Ószövetséghez. Ha igaz volna, hogy a keresztyénségnek köze van a betűhöz, külső igazságokhoz, írott törvényekhez, akkor az elöljáróságnak joga volna a vallás irányítására, a szembehelyezkedők kard általi büntetésére. Azonban a keresztyénség nem külső, hanem a hit dolgaiban áll, belső igazságokban, és „ a lelkiismeret szabadságában, így a magisztrátus nem rendelkezhet fölötte .

Az- egyház és állam közötti világos megkülönböztetés alapja Schwenckfeld azon nézete volt, melyben különbséget tett régi és új szövetség, s így Ószövetség és Újszövetség között. Szerinte az Ó- és Újszövetséget meg kell különböztetni egymástól, sem az elöljáróság (magisztrátus) sem a lelkészek nem kényszeríthetnek senkit a hitre, és nem hozhatnak erre vonatkozóan kényszerítő döntéseket. Az elöljáró83