Sárospataki Füzetek 2. (1998)
1998 / 1. szám - Dr. Frank Sawyer: Van-e Isten számára hely a filozófia fogadójában?
• Jranít 2)/’. cSawye/ liát, a hitet, a tudományt és a logikát. Fichte és Hegel reakciója azt mutatja, hogy valami hiányzott Kant filozófiájából. Mivel ezeket az előadásokat mindenekelőtt önöknek, teológiai hallgatóknak tartom, ezért azt a felhívást intézem önökhöz, hogy gondolkodjanak el Kant, a felvilágosodás és az empirikus tapasztalat fontosságáról, és arról, hogy a romantika mozgalma (az akaratra és az érzésekre helyezett hangsúly) mit adott hozzá a filozófiához vagy mit vett el abból Kant óta. Önök előtt, mint leendő lelkipásztorok előtt annak csodálatos lehetősége áll, hogy az evangélium melegségét adják tovább, mely evangélium nem egy deista istentől, hanem a Teremtő és Megváltó Úrtól származik, Aki mélységet és gazdagságot ad az életnek, ami sokkalta messzebbre nyúlik, mint az absztrakt filozófia. Ám nekünk nemcsak az evangélium prédikálásával kell válaszolni a filozófiára, hanem azáltal is, hogy megvizsgáljuk a filozófia keresztyén perspektíváját, valamint azt, hogy mi a hit jelentése a modern világban. Bonhoeffer később felteszi a kérdést: hogyan éljünk keresztyénként egy eljövendő kor világában (felvilágosultan, elérve egyfajta Miindigkeit-et)? Ezt a kérdést feltenni, egyenlő elfogadni Kant kihívását és őszintén beszélni arról a problematikáról, hogy miként viszonyul a modern ész és a tudomány keresztyén hitünkhöz. Nem mulaszthatjuk el észrevenni, hogy Kant segített előmozdítani ideákat, melyek modern perspektívák részévé váltak: például, az ész uralkodik a kijelentés fölött, vagy a vallást mitologiátlanítani kell (később ezt Bultmann hangsúlyozta), és hogy Isten ismerete bizonytalan dolog, így hát a moralitás a legközelebbi dolog amire eljutunk, felismerve az istenséget. Amikor párbeszédet kezdünk Kanttal, akkor mint teológiai hallgatók megkérdőjelezhetjük a vallásról vallott nézeteit, ezzel egy időben mégis nagyra értékelhetjük az univerzális normativitásról alkotott felfogását. Megjegyezzük, hogy nála hiányzik az individuális valóság, és mind a hit mind az ész személyes oldalának keresése. Helyesen tette fel a kérdést: mit tudhatunk, és honnan tudhatjuk mi az igaz? Azt állítva, hogy az ész saját rendszerét ráhúzza a természetre, óriási lépést tett az „ önmagvalósítás , ill. személyiségünk autonómiájának témakörében. Később a szociológia és pszichológia hozzájárult ahhoz, hogy megértsük, miként határozza meg társadalmi/kulturális Umwe/t-ünk azt, amit tudunk, gondolunk és érzünk. Ha azonban - amint azt Kant állítja -, az elme saját kategóriáit a realitás fölé helyezi, akkor hogyan korlátozzuk Énünk leküzdhetetlen vágyát, hogy „olyanokká váljunk mint Isten ? Szükséges rámutatnunk, hogy'Kant olyan szorosra húzza az ész körét, hogy elveszíti az isteni ki- 1 1 Roger Scruton, Kant (Oxford-Past Masters-1996), p.78. 58
