Sárospataki Füzetek 2. (1998)

1998 / 1. szám - Dr. Frank Sawyer: Van-e Isten számára hely a filozófia fogadójában?

jelentés lehetőségét, pedig Isten kijelentése az mindenekfelett, amely hadat üzen filozófiánk „tisztaságának (tiszta gondolkodásnak). „A Dinge an sich-e 1 való kapcsolatban létei kanti lehetetlensége azt jelentette, hogy saját elménk csalt tőrbe."

A Kant tárgyalása nagyon sok témát vet fel; ez mutatja, hogy igazán nagy gondolkodó volt. Az autonómiáról alkotott nézete igazán gazdag téma. Elképzelése az „ autonómiáról inkább individualista volt: az egyén (ész) szembetalálja magát a természettel és az etika univerzális követelményeivel. Minden ember képes „ autonóm módon felfedezni, hogy mi jó, mi igaz, mi ésszerű. Ennél a pontnál hiányoljuk egy olyan közösség ideáját, ami a döntéseken alapszik. Önök mint teológiai hallgatók és jövendőbeli lelkipásztorok megváltoztathatnák a világot, ha Isten kegyelméből egy olyan új emberi közösséget hoznának létre, akik együtt hozzák meg azokat a döntéseket, amelyeket Kant autonóm egyénnek állapított meg. Egy ilyen közösség, akik tudják és teszik a jót, kétszeresen is felvilágosodás utáni lenne. Tanulna a felvilágosodásból, és túl is lépne a felvilágosodáson.

JOHANN GOTTLIEB FICHTE (1762-1814)

Fichte Kant jelentős tanítványa volt, ám ő más irányba ment, mint amit Kant helyesnek vélne. Kant univerzalista volt abban az értelemben, hogy olyan értékekben hitt, amelyek mindenkinek számítanak. Kant hitt a morális autonómiában és az egyén felelősségében, ám ez az egyetemes (univerzális) értékek keretén belül volt. Fichte azonban nagy lépést tett a szubjektivizmus felé és ezért hídnak számít Kant és Nietzsche között. Míg Kant azt hangsúlyozta, hogy a tudás nem csupán az önmagukban lévő dolgok struktúrájától függ, hanem az emberi tudás formáitól is - mivel Kant számára az emberi tudás ezen formái univerzálisak -, addig Fichte és sok utána jövő filozófus számára az „ én tudásom , az „ én döntésem , az „ én perspektívám számít. Amikor Kanttól Fichte felé haladunk, akkor a „ transzcendentális idealizmustól a „ szubjektív idealizmus felé fordulunk. Vagy: a rorrfantika felé - amely azt jelenti, hogy az absztrakt (elvont) észnek vissza kell húzódnia és az individuális intuícióknak és érzéseknek kell növekedniük. Kant megszüntette a filozófiai metafizika és az „ objektív episztemológia alapját, (ahogy azt a korábbi filozófia értette). Kant nagyot lépett a dolgok antropocentrikus látásmódja felé. Attól kezdve sokan azt feltételezték, hogy az emberi elme nem „felfedezi a valóságot, hanem „alkotja vagy „ létrehozza azt. Kant még úgy gondolta, hogy az ész kategóriái

Van- e Üstén számára /leírj.. ?

1 Jaki, The Road of Science and the ways to God, p.l 19.

59