Sárospataki Füzetek 2. (1998)
1998 / 1. szám - Dr. Frank Sawyer: Van-e Isten számára hely a filozófia fogadójában?
.. kategorikus imperatívusz (kötelesség a jó cselekvésére) helyett, az érzékelési hajlamok, gyengébb vágyak melletti döntést jelenti. Számára az Istenbe vetett hit morális tudatunkon alapszik, míg a morális törvény nem függ az Istenbe vetett hittől: a moralitás nem feltételezi a vallást, mivel a moralitás a jó cselekvésének a kérdése. Ez ellenben nem veszi figyelembe, hogy milyen szerepet tölt be a vallás annak meghatározásában, hogy mi a jó: például Jézus Hegyi Beszéde a Máté Evangéliumában. Noha Kant teóriájának mindkét oldala folyamatos hatással bírt, a magánvaló-dolog tanítása talajt vesztett összehasonlítva azzal a valóban „ forradalmi nézettel, miszerint az alany (gondolkodó ego) alkotja meg a tapasztalatot. Kant „kopernikuszi fordulata után egy szubjektivista szabadságideál vált egyre uralkodóbbá a nyugati filozófiában. Kant után sok filozófus számára képtelenségnek tűnik az észt és a hitet ugyanazon életszemlélet alatt egyesíteni. A megismerő (cogito) alany válik az elsődleges törvényadóvá: a felvilágosodás autonómiájának ideája a vallást - és ezért Istent is - az „ egyedüli ész korlátja közé szorítja. A humanizmus így szekularizált. A Kant utáni filozófia nagyon gyakorlativá és ideológiaivá vált, a „ történelmi öntudat -tál rendelkezés értelmében.1 Kant kritikája az ésszel kapcsolatosan tulajdonképpen az egész rendszernek és a nyugati kultúra összes elfogadott normájának állandó bírálata volt. Kant nagy filozófus volt. O lett a modern gondolkodás egyik legnagyobb formálója. A filozófia, még napjainkban is, az ő árnyékában él. Ügy tűnik, sokan egyetértenek abban, hogy a „ tiszta ész a tényeknek, a jelenségeknek, az érzékelés útján szerzett tapasztalatok empirikus adatainak világával foglalkozik, összekeveredve a logika törvényeivel. Mindezeken túl az etika, a vallás, és az értékítéletek numenális világa van. Am elfogadni ezt a dualizmust, megoldhatatlan dialektikus feszültségekhez vezet a modern kultúrában. Kant azonban számos dologgal kapcsolatban pozitív nézeteket is elénk tár. Az egyik ilyen az etikai normák egyetemes érvényessége. Megpróbált igazságot szolgáltatni a dolgok objektív és szubjektív oldalának egyaránt. Egy másik pozitív vonás mind a hit mind az ész aktivitása korlátozásának szükségessége. Kant a „ tiszta észt a „ gyakorlati ésszel akarta kiegészíteni, amibe beletartozik az Istenbe vetett hit. Ám Kant után ez a kísérlet a két világ egyesítésére túlságosan mesterkéltnek, erőltetettnek tűnt sok gondolkozó számára. Az bizonyos, hogy a teológiának és az egyháznak Kant után jobban tisztában kell lennie azzal, hogyan egyeztesse össze a BibT)an-e Olsten számára fiely..? 1 vö. Henry D. Aiken, The Age of Ideology (New York:Mentor,l 956), ch.i: ’Philosophy and Ideology in the Nineteenth Century." 57
