Sárospataki Füzetek 2. (1998)

1998 / 1. szám - Horváth Barna: Pályánk emlékezete

zsébet és olykor mások is. Politizáltunk, művelődtünk és nevelődtünk. Balázs-Piry, aki gyógyszerésznek készült, egy alkalommal kis szalagfor- májú cédulákat osztott szét, ami géppel írva ezt a felhívást tartalmazta: EMLÉKEZZ A FORRADALOM ÁLDOZATAIRA! OKTÓBER 23- ÁN NE MENJ MOZIBA, SZÍNHÁZBA, KERÜLD A SZÓRAKOZÓ­HELYEKET! Ennyi volt a szöveg 1957 ősz-élőjén. Ügy gondoltuk, hogy ennyivel tartozunk azoknak, akik 1 évvel korábban életüket ál­dozták a magyar szabadságharcért. Hamarosan kiderült, hogy többel tartozunk. Az évforduló közeledtével csoportunkból letartóztatták Balázs-Piry Lászlót és húgát, Asbóth Erzsébetet, Schulek Mátyást, Csávás Imrét, Farkas Elemért és Klimkó Ágnest, aki nem volt pataki diák. Engem a Teológiáról vittek el este 10 óra után a B20 Fő utcai épületébe. Ennek részletezése egy másik fejezetében következhet az én „ Visszatekintés - emnek. Most a hivatás-vállalás szempontjából az az érdekes, hogy Jó­násunk bekerül a cethal gyomrába, 4 és fél hónapot tölt ott és ez idő alatt olyan változáson megy keresztül, ami méltán nevezhető második megtérésnek. Két hónap a Fő utcán és két hónap a Markóban, időben is felér egy szemeszterrel, hatásában pedig egész egyetem. Ott lehet tanulni szocio­lógiát, viselkedés tudományt, pszichológiát, de sok mást is, ami adódik egy kétszemélyes zárkában, vagy egy 23 fővel zsúfolt markói „ nagy is­tállóban . Ha egy teológus az elmondottak után sem hinné el, hogy neki az emberek közt küldetése van, s hogy az emberek különösen a nyomo­rúság pokoli bugyraiban mennyire szomjazzák az Isten Igéjét, ott nyíl­tan megmondják neki. Nekem is megmondták, amikor eljött a vasár­nap és a több mint 20 fős zárkaközösség istentiszteletet rendelt énekléssel, imádsággal, prédikációval. Jöttek és mondták: Te vagy a teológus, neked kell az istentiszteletet megtartani. Biblia és egyéb könyv nem lévén, csak az jöhetett szóba, ami a fejben és a szívben van. Kimosakodva leültek szépen a szalmazsákokra és felhangzott a 23. zsoltár: „Az Ür énnékem őriző pásztorom . Következett ennek magyarázata is, majd a Miatyánk sorról-sorra, ahogy a vasárnapok kö­vetkeztek. A smasszerek eltűrték az éneklést és az áhítatot, tudták, hogy a templomos néppel nincsen baj. El kell mondani, hogy a bentlévők nagy része 56-os volt és többség­ben politikai. Voltak mérnökök, MÁV főtanácsos, munkástanács megalakítója, csupa „jobb ember megspékelve ferencvárosi vagá­nyokkal, akik időnként kiborultak és a nagy lavórral verdesték egy­mást. rPáfyánIt emlékezete 121

Next

/
Oldalképek
Tartalom