Sárospataki Füzetek 2. (1998)
1998 / 1. szám - Horváth Barna: Pályánk emlékezete
rőjén, olykor egy egész ellenséges világgal szemben, az a kis ember, akit 12 éves korában bevittek a pataki Kollégiumba. Érkezik egy nagy vesszőkosárral, a hegyaljai Mád községből és 6 év múlva, az 50-es évek nyíltan ateista ideológiai áramlatával szemben, tehát ár ellenében úszva, a debreceni Teológiára jelentkezik. Kezdjük tehát a PAP-pal, akinek hivatásképét mozaikszerü emlékképekből, töredékes részletekből lehet összerakni. Adva van egyfelől egy nyíltan antiklerikális társadalmi program, aminek klasszikus költői megfogalmazása így hangzik: Urak, papok dölyfét, ím eleget tűrtük... és ......kígyóinknak, Esze,komám, lépjünk a nyakára. Ez nemcsak egy n óta, hanem kivezényelt diákok fáklyás tüntetésével támogatott program, a pataki római katolikus plébánia ellen 1948-ban, a fordulat évében, amikor az ígéretes koalíció rövid távú futását kezdi felváltani a hosszabb távra tervezett és még ma is tartó kultúrharc. Ezt a szörny- szülött szót később Kodály Zoltán kifogásolta Szóval: kultúr c. írásában, de a lényeget senki nem merte kimondani: olyan áldatlan politikai harc kezdődött, amit mesterségesen gerjesztettek, s ami máig tartó megosztottságunkat eredményezte. A társadalmi programmá emelt osztályharc elidegenítette népünk tömegeit az egyháztól, a nemzeti ösz- szetartozás eszméjétől, saját múltjától és a haladás erőltetett menetét oktrojálta mindazokra, akik a kommunizmus Kánaánjába hivatalosak voltak. Akik ez ellen tettek, szóltak, vagy csak sóhajtoztak is, reakciósnak neveztettek és az osztályellenség bélyegét kapták. Ám a propagandának nem volt foganatja ott, hol a közvetlen tapasztalat mást mutatott. A Patakon megismert papok és paptanárok nem voltak dölyfösek, inkább nagyon is nyájasak voltak. Darányi Lajos, Koncz Sándor, Ujszászy Kálmán, Urbán Barna, Orbán István meghatározó egyénisek voltak. Falunk papja, Kosa Szabó Pál vasárnaponként olyan érdekes beszédeket mondott, hogy még az óvodás kor utánzó komédiázásai idején egy sötét kabátot öltöttem fel és szónoklatokat tartottam. Egygyermekes szüleim ezt jelnek vették, azt olvasták ki belőle, hogy „ e fiúból pap lesz... , mert természetes hajlama kétségtelenül megmutatkozik. A dolog nem bizonyult ilyen egyszerűnek. Neveltetésem alapozásánál érvényesültek ugyan az egyházi hatások: gyermekmisszió, ifjúsági konferenciák, énekverseny, konfirmáció és általában a háború utáni ébredési hullám evangelizációs élményei és mindezek nagy összegezett summája, a megtérés élménye: a feloldódás éjfélig tartó imaközösségekben, a Bibliának, mint Isten személyes üzenetének elfogadása. A hitre jutás nagyszerűsége, amiben a bonyolultnak látszó világ egyszeriben érthetővé válik. De tapasztalni lehetett a világ közegellenállását is, ami megnyilvánult abban, hogy rajongóknak, mannásoknak nevezték Jforuáiíi OLarna 112
