Sárospataki Füzetek 2. (1998)
1998 / 1. szám - Horváth Barna: Pályánk emlékezete
a kamasztársak a hitre jutottakat. Kialakult a bizonyítás kényszere: bizonyítani kellett valamiképpen, hogy a hit kegyelmi állapotába nem azért kerültünk, mert valami fogyatkozás van elménkben. A jótanulóság nem volt elég ehhez. Látni kellett az egyetemes emberi kultúra tágabb mezőit és a szintézisalkotás elragadó felismerései, mint bizonyságok fellegei vettek körül bennünket. Meg kell itt emlékeznem Bakos József, Maller Sándor és Palumby Gyula tanár úrról, akik úgy tanítottak, hogy személyiségük és kultúrájuk sugárhatásában érezni és érzékelni kell: a kultúra csak pozitív lehet. S akkor pozitív, ha megegyezik a bibliai normákkal, a hit világának sokesélyes és mégis egy irányba mutató lehetőségeivel. Négy évtized múltán jó megfogalmazni azt, amit akkor még nem tudhattunk: a tanár személyisége magatartási alternatívákat kínál és nevelési tendenciái nem azonnal, hanem inkább az elszakadás periódusában valósulnak meg. Akkor, amikor már túl vagyunk rajtuk, amikor már kikerültünk sugárhatásuk bűvköréből. Említett három tanárunk és Urbán Barna osztályfőnökünk így utólag nézve, nagyon is visszafogottak voltak vallás dolgában és érzékeltették egy-egy gesztussal, hogy „ több dolgok vannak égen és Földön , mint amennyit a bigotteria szemellenzője látni enged. Nem cáfoltak, nem tagadtak hittételeket, csak azt érzékeltették, hogy a hívés és nem hívés állapotának igen sok váltpzata lehetséges. Nem kell rögtön anathémát kiáltani, ha valaki nem egészen úgy hisz, ahogy mi hiszünk. Isten boldogító sokféleségben teremtette az embert és a világot. A személyiség képe, egyéni arculata a Mindenhatót dicséri éppen azáltal, hogy más, mint a többi. Ez az a MÁS-ság, ami napjainkban, ugyancsak tökéletlen szóképzéssel, gyakran hallgató, s aminek elviselése és megbecsülése új demokráciánkban is feladványszerű. A gimnázium állaposítása után, 1952-ben új tanárok és új diákok jöttek. Az egyházi hangvétel diminuendoját a marxista ideológia cres- cendója váltotta fel. Adtak időt az átállásra, de nem a végtelenségig. Az internátusi diákszobák fiókjai arról árulkodtak, hogy beindult az új emberkovácsolás, ami titkos gondolataink megismerésével kezdődött. Fiókjainkban ugyanis kutattak, amíg az iskolában voltunk. S ha valakinél Bibliát találtak, akkor Bodó igazgató úrnál hosszas elbeszélgetés következett. Korábban Gyula bátyánk (Palumby) saját kezűleg, szemünk láttára fordította ki a rendetlenek fiókjait a második emeleti ablakon és pedagógiai célból állandóan „ röpített , vagyis költöztetéssel variálta az együtt lakásban rejlő nevelési lehetőségeket. Az új rezsimben mosolygós, nagydarab emberünk, az új internátusigazgató magára nyugalmat erőltetett, visszafogta magát, de amikor szeme a politikai szenvedélytől összehúzódott, úgy éreztük, hogy a nagy Makarenko vett kezelésbe minket. SPáltyáná emlékezete
