Sárospataki Füzetek 1. (1997)
1997 / 2. szám - Dr. Barcza József: Luther és a reformáció Magyarországon
DR. BARCZA JÓZSEF 1548-ban, az Erdélyi Fejedelemségben 1563-ban született törvény a sakramentáriusok, azaz a szentséget megüresítők, vagyis a reformátusok ellen. Végrehajtásukra azonban nem került sor, mert ők ekkorra már erős társadalmi bázisokkal rendelkeztek. Eklatáns példa: egy évvel 1563 után, az 1564-ben Nagyenyeden tartott zsinat tagjainak egy része Kálvin egyik írása alapján hitvallást készített és fogadott el a Heidelbergi Kátéval együtt, mire ugyanaz az országgyűlés a reformátusokat is recipiálta. Sőt, lényeges jelenséggel már előzőleg is találkozhatunk. Kálvint 1544- ben egy magyar diák látogatta meg1, abban az évtizedben Buliinger kapcsolatba került néhány magyarral, közöttük Fejérthóy János királyi kancelláriai titkárral is.1 2 Debrecenben Kálmáncsehi Sánta Márton a helvét irányt 1551-ben leplezetlenül képviselte, 1559-ben Marosvásárhelyen református úrvacsorái hitvallás született, és így tovább. A szervezeti egység és egyházkormányzat érthetően csak a teológiai tisztázódás, alapvetés után alakulhatott ki. Az alapvetés pedig eklektikus és szintetikus jellegű volt. Azt értem ezen, hogy a református teológusok válogattak a reformátorok írásaiból, nyomdokukon visszanyúltak a múltba, az egyházatyákhoz is. Egy az egyben azonban csak ritka kivétellel vettek és ültettek át valamit. Mem voltak epigonok, ellenben önállóan szintetizáltak. Miközben koruk kihívásaira teológiai válaszokat kerestek, sajátos összetételű teológiát dolgoztak ki. Eredeti, azaz másoknál fellelhetetlen gondolatokat nem találhatunk náluk, ugyanakkor mégis eredetiek, mert kompozícióik önállóak. Hangsúlyozom: a legkitűnőbb magyar református reformátorok, így Méliusz Juhász Péter is, tanultak Wittenbergben, hallhatták Luthert, de legalább Melanchtont és hazatérve, különösen a Nagyalföldre, helvét hitvallásúakká váltak. Éppen egy sajátos összetételű teológia kidolgozása közben. Dehát mi ennek a teológiának a lényege? Nem tudok más választ adni, mint amit a Confessio egyik körkérdése esetében már megtettem. A kérdés így hangzott: Mit jelentett a kálviniz- mus a magyar nép és az egyes ember számára a történelem folyamán és mit jelenthet ma? Feleletemből idézek: "A XVI. sz. második felére hazánk magyar anyanyelvű lakosságának a zöme 1 Bucsay Mihály: Belényesi Gergely Kálvin magyar tanítványa. Bp. 1944. 2 Zsindely Endre: Buliinger Henrik magyar kapcsolatai, In: Studia et Acta Ecclesiastica II. Szerk. Bartha Tibor. Bp. 1967. 56-86. 16
