Sárospataki Füzetek 1. (1997)

1997 / 2. szám - Dr. Barcza József: Luther és a reformáció Magyarországon

LUTHER ÉS A REFORMÁCIÓ MAGYARORSZÁGON a kálvinizmusban talált feleletet sorskérdéseire. Abban a teológi­ában, amelynek leegyszerűsített lényege: a bűnös, önmagától a jóra képtelen ember bűnbánat által személyesen találkozhat a Krisztus váltsághaláláért kegyelmesen aláhajló Istennel. Őt a mindenkor, mindenhol, mindenben szuverén úrként ismeri meg. Aki elrendelte életútját, hogy azon rendületlen bizalommal járjon végig. Tiszte hitével, élő reménységével, háládatos életével tevé­kenyen és felelősen szolgálja az Ő dicsőségét. Minden téren osz­tatlan szívű engedelmességgel legyen az Ő eszköze, gondviselő kegyelmének is eszköze. Sorsát fogadja el Tőle. Magatartásáért, sáfárságra kapott talentumaiért és lehetőségeiért azonban érez- zen sorsdöntő felelősséget. A kálvinista jellem nem a kuruckodás, nem a "vastag nyak" képviselője - csak: nem szolgalelkű. Tagadja az emberi tekintély­elvet, mivel nem lehet emberek bálványozója, vakon engedelmes eszköze az, akinek hódolata egyedül Istent illeti meg. Mint aho­gyan nem állíthatja középpontba önmagát sem. Mindez belülről szabaddá teszi, kifelé pedig megbízhatóvá, mert az időről-időre felismert, hittudattal elvállalt feladatai végrehajtásáért Neki tarto­zik számadással."1 Erre az összegzésre XV1-XVII. századi forrásaink tanulmá­nyozása után jutottam. Az így vázolt "gondolatrendszer" a maga horderejével mindig csak tisztán és dinamikusan sem elvi, sem gyakorlati téren nem érvényesült ugyan, de tendenciáit tekintve jellemzi a helvét irányt és megérteti szíves fogadtatását. Néhány egymással összefüggő olyan vonására szeretnék még rámutatni, amelyek nem domináltak a lutheri teológiában. IV. A helvét irány néhány markáns vonásáról Az ismert történelmi szituációban és különösen az erős vá­rakkal nem rendelkező Nagyalföldön, állandó létbizonytalanságok között szilárd teológiai fogódzót jelentett a predestinátió. Nem szobatudósok elvont problémájaként - amit lehet szőrszálhasogatóan boncolgatni -, hanem azt hirdető bizonyságté­telként, hogy a szuverén Isten eleve elrendelte életutunkat. Ez az ennyire vulgárisán is megfogalmazható predestinációs hit hatott 1 Zsindely Endre: Buliinger Henrik magyar kapcsolatai. In: Studia et Acta Ecclesiastica II. Szerk. Bartha Tibor, Bp. 1967. 57-86. 17

Next

/
Oldalképek
Tartalom