Sárospataki Füzetek 1. (1997)
1997 / 2. szám - Dr. Barcza József: Luther és a reformáció Magyarországon
LUTHER ÉS A REFORMÁCIÓ MAGYARORSZÁGON Augustana táborába tartoztak. A XVI. század derekától kezdve azonban egyre inkább jellemzővé, majd meghatározóvá vált a zürichi és a genfi, a Zwingli és Buliinger, másfelől a Kálvin és Béza nevével fémjelzett vonal. Úgyannyira, hogy az erdélyi szászok, nyugaton és északon a szintén németajkú, valamint szláv nemzetiségű lakosok változatlanul evangélikusok maradtak. Ezzel szemben a török hódoltságban és a Nagyalföldön a helvét hit- vallásúak arányszáma felugrott, akik a Debrecen-Várad tengelyből kiindulva jelentős vonzerőt képeztek. Déli irányban Kolozsvár és Marosvásárhely felé, északra nézve pedig Eger és Kassa irányában. Mégpedig kifejezetten a magyar anyanyelvű lakosság köreiben. A XVI. század végén a becsült felekezeti arány: az összlakosságnak több mint fele református, bő egynegyede evangélikus, a fennmaradó rész pedig unitárius, római katolikus és orthodox volt.1 A reformátusok tehát akkor még a többséget képezték. A közvéleményben meg is gyökeresedett az a nézet, hogy a kálvinista, a református vallás a magyar vallás. Mi ennek a magyarázata? Mi történt itt valójában? Szabad-e úgy leegyszerűsíteni a problémát, hogy a helvét irány hívei olcsóságra törekedve radikális szertartási reformokat hajtottak végre - templomaikból kihordták a szentek képeivel, szobraival együtt még az oltárokat is -, úrvacsoratanukban pedig racionálisan Krisztus testének és vérének csupán jelképes jelentéséről beszéltek? Tisztelt Konferencia! Luther halála 450. évfordulójának évében a válaszkeresések során tágabb összefüggésekből indulok ki. I. Először a magyarországi reformáció sajátos, tehát a németországitól eltérő körülményeire utalok. II. Ezt követően hangsúlyozom az egyháztörténeti kontinuitást. III. Röviden számba veszem a helvét irány jelentkezésének legfontosabb állomásait és összegzem tartalmi mondanivalóját. IV. Végül kiemelem néhány markáns vonását. 1 Bucsay Mihály: A protestantizmus története Magyarországon 1521- 1945, Bp. 1985. 23. 11
