Sárospataki Füzetek 1. (1997)

1997 / 2. szám - Dr. Barcza József: Luther és a reformáció Magyarországon

DR. BARCZA JÓZSEF

I. Reformációnk sajátos körülményeiró'l

Magyarország reformációja sajátos politikai körülmények között és Németországétól eltérő közjogi helyzetben ment végbe. Ami a történeti szituációt illeti: Luthernek egy kolostori cella csendjében és biztonságában volt az alapkérdése, hogy önmaga számára hogyan találja meg a kegyelmes Istent. És mi történt nálunk? Bekövetkezett a mohácsi vész. Romba dőlt Európa egykor hatalmas országa, a pogány törökkel szemben cserben hagyta a keresztyén külföld. A török azonban - igaz, szörnyű dúlás után - kivonult az országból. Jött azonban egy talán még nagyobb vész: két pártra szakadt, meghasonlott a nemzet, testvérháború indult. A katasztrofális csőd nyilvánvalóvá vált: a török újabb hadjáratokat indított 1529-ben, 1533-ban és 1541-ben: elesett Buda, három részre szakadt az ország.

A magyar reformátorok ebben a politikai helyzetben keresték nemcsak önmaguk személye, hanem az egész nemzet számára a kegyelmes Istent. Vérig menően exisztenciális kérdésük volt ez. És rádöbbentek, hogy tulajdonképpen az ismétlődik meg nálunk, ami a választott néppel történt a babilóniai fogságban: bűneink miatt gerjedt haragra Isten és szállott alá bosszúálló ostora. A romlás okát tehát nem a politikai körülmények kedvezőtlen alakulásában, nem a nemzet természetes elöregedésében, sem a Gondviselés hiányában, hanem a bűnös emberben, a bűnös társadalomban és a bűnös egyházban látták. Ugyanakkor rámutattak a kivezető útra is. Amint Farkas András, ez az esztergomi származású, Wittenbergben tanult reformátor énekelte: "Esmérhessük magunkat bűnösnek lenni,

Kövessük az Istent: nekünk ő megbocsátja És annak felette jó Magyarországot Esmét feltámasztja és esmét hatalmat ad."1 Summásan kimondhatjuk: a reformáció dermedtségéből rázta fel a nemzetet. Nem engedte, hogy létének kérdései előtt összeomoljon, lelkében feladja magát és hitetlenségével, demoralizáló pesszimizmusával lemondjon jövőjéről.

A szabadulás útja nyitva áll az elvileg és gyakorlatilag egyaránt érvényesített reformátori alapvetés következményeként.

1 Farkas András: Az zsidó és magyar nemzetről. Kiad. Szilády Áron: Régi Magyar Költők Tára. 2. köt. Bp. 1880. 13-24.

12