Református tanítóképző intézet, Sárospatak, 1879-80

9 ludus címíi munkájának ajánlatában említ. Tarczali 1644—45-ben a pataki iskola reetora volt, később gönci, majd liszkai lelkész s mint ilyen, 1653-tól zempléni esperes és a pataki iskola egyik felügyelője. Némely liturgialis kérdésben előbb Tolnai János mellett volt, de már a szatmár-németii zsinaton Tolnainak egyik vádlója gyanánt szerepelt. — Enynyit a tanítókról és most lássuk a tanulókat. 3. A pataki iskola egész az üldözések korszakáig (1671-ig) a pataki vár birtokosainak pártfogása alatt állott; a földesurak fizették a tanárokat, segélyezték a tanulókat; a Eákócziak, különösen Lorántfy Zsuzsanna idejében, a tanárok fizetése a várbeli tisztviselők és cselédség conventiojával együtt volt feljegyezve. A tanuló ifjúság szintén kapott segélyt a várból; azonban az iskola jövedelmének jó része a vidéki közönség jótékonyságából folyt be s ennek kezelése nem a tanárikar, hanem az ifjúság kezei között volt; az ingatlanok egy részét maga az ifjúság saját pénzén vásárolta és részben maga mivelte; a tanárikarnak az iskolai vagyon kezelésére csak annyi befolyása volt, hogy a tanárok vizsgálták meg s irták alá a széniori számadásokat. Innen lőn, hogy a tanuló ifjúság a szellemieken kívül, az anyagi ügyek által is együvé tömöritve, igen erős testületet (coetus studiosorum) képezett. A tanárok a protestáns iskolákban ez időben rendszerint csak 2—8 évig voltak alkalmazva; még azok is, kik külföldi egyetemeken bővítették itthon szerzett ismereteiket, pár évi tanári foglalkozás után többnyire lelkészi állomásokra mentek. Innen magyarázható a tanításban, különösen a tankönyvek megválasztásában való ama conservativismus; ebből érthető, hogy Tolnai János első tanársága idejében a Keckermann logikája — mely már akkor m. e. 40 évig tanittatott Magyarország ref. iskoláiban — köztekintélylyel vitetett vissza, dacára a világiak pártfogásának ; igen ingatag alapon állott volna a tanulók tudományos kiképeztetése, ha a minden 2—3 évben változó rectoroknak a tankönyvek kiválasztásában szabadkéz adatott volna; érezték az elöljárók, hogy az állandó tanárok hiányát legalább a tankönyvek állandóságával kelle pótolni; csak így volt lehető , hogy mikor az egyik tanár papi vagy más hivatalra történt meghívás folytán sokszor a tanfolyam közepén távozott, utóda az előadásokat nagyobb zavar nélkül folytathatta. A tanárok hivataloskodásának e rövid voltával kirívó ellentétet képezett a tanulók hosszas időzése az iskolában. A tanárok csekély száma a tantárgyaknak turnusokra való beosztását tette szükségessé, e miatt néha évekig kellett várakozni, mig egyik-másik tantárgyra rá került a sor; a tanulók a felsőbb tanfolyamot 9—10 évig is hallgatták s 3—4 rendbeli tanári-kart kitanult a diák, mig tanulmányait