Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1948

II. THEOL. AKADÉMIAI RÉSZ 1. Akadémiánk élete. Theol. akadémiánk 1948/49. évi munkája már az iskolai év megnyitása előtt megkezdődött azoknak a sorozatos konferenciáknak és értekezleteknek az előkészítésével, amelyek a következő rendben mentek végbe: aug. 22—25-ig egyházker. lelkipásztori értekezletet tartottunk a következő főtémákkal: az egyházi nevelés új feladatai, egyház és állam viszonya, gyülekezeti munka, új énekeskönyvünk ügye. Ehhez csatlakozóan aug. 26—29-én vallástanítási értekezletünk, ill. tanfolyamunk volt, főleg azoknak a lelkipásztoroknak a számára, akik a hitvallásos iskolák államosítása után ezen az alkalmon keresztül is felkészülési lehetőséget nyertek a vallástanítás munkájára. A szeptember 5-i évnyitó után 6-án és 7-én tartottuk félévkezdő csendesnapjainkat, melyeken vendégszolgálatot Orgoványi György és Csorba László végeztek. Mint korábban ez alkalommal vettük fel ünnepélyesen I. éves hallgatóinkat s záródtunk velük és a régi hallgatókkal csendes napok végén úrvacsorai közösségbe és a csendesnapokat bezáró szeretetvendégség melegébe. Szept. 8-án megkezdtük előadásainkat. Hallgatóink létszámát az I. év 33-ra növekedett létszáma nagyon megemeltei csaknem, hogy megkettőzte. A létszám-emelkedés a gyülekezeti és ifjúsági ébresztőmunkáknak a következménye. Egyik hallgatónk Svájcból — ahol súlyos tbc.-jével ökumenikus támogatással hosszú ideig kezelés alatt állott jelentősen megépülve, munkaképesen tért haza és folytatja tanulmányait. Másik hallgatónk hasonló betegséggel még mindig gyógyintézeti kezeléa alatt áll. Tanulmányi időkben mint korábban, úgy ez iskolai évben is a többi intézeti ágak szünidő beosztásához alkalmazkodtunk, így azt mondhatjuk, hogy egy évtized után ismét csonkítatlannak tekinthető iskolai esztendőnk volt. 40 perces beosztású órarendünket, mint eléggé beváltat, ez évben is megtartottuk. Hasonlóképen a csütörtöki nap önálló tanulmányozásra alkalmat nyújtó jellegű beosztását is. Az óralátogatás, a tudományos és gyakorlati szemináriumi munkában való részvétel, vizsgák és kollokviumok eredménye lassan erősödő vonalat mutat. Fegyelmi eseteket az elmúlt évben nem takaríthattunk meg: két súlyosabb eset közül az egyik eltanácsolással, a másik kevésbé radikális megoldással ért véget. Ha egész Főiskolánk életében egyre tisztábban és világosabban meglátott cél és parancsképpen jelentkezik a nemcsak keretekben, de lélek és lényeg szerint való gyülekezetszerű élet, akkor ennek legjobban theológiánkon belül kell megmutatkozni. ítéletünk szerint ez irányban való haladás volt az elmúlt esztendő hitbeli és közösségi élete. Nem álltuk útját annak, hogy ifjúságunkon belül szorosabb közösségek záródjanak össze. Hiszen ima- és igeközösségek a megelőző évtizedekben is — az ifjúság hitéletének mindig áldott kovászaként — fennállottak. Külön problémát adott, hogy ezek a közösségek az elmúlt esztendőben szilárdabb, megvontabb határokat mutattak s közülük egyik bethánista ifjainkból alakulva, ennek a kegyességi típusnak erényeit és kísértéseit hordozza magán. Ez utóbbit sem ítélhetjük kárnak, hiszen tagjainak majdnem kivétel nélkül példás tanulmányi eredményei, tiszta lelkisége, szolgálatokban égő buzgósága mind olyan tények voltak, amelyeket lehetetlen volt nem pozitíve értékelni. Törekvésünk nem is az elnyomás, visszaszorítás, lélekoltogatás volt, hanem az, hogy az itt kibontakozó energiák lehetőleg mindig ifjuságunk egészének javára és gyülekezeti vonalon pedig a gyülekezetépítés irányában érvényesüljenek.