Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1948

16 Az elmúlt évben igen jó szolgálatot végző vendégelőadók, evangélizátorok különösképpen nagy számmal fordultak meg ttieológiánkon s mindazt, amit hoztak, azért is értékesnek tekintjük lelki és szellemi szempontból, mert arra is igyekeztünk, hogy sok szin ós sok személyiség szintetikus hatása érvényesüljön általuk. Élénk volt és szintén hasznosnak bizonyult a cserediák-akció, amelyben theológusaink — látásunk szerint — a testvérintézetek közül nálunk vesznek részt legszívesebben és legmozgékonyabban. Ifjúságunkat sokszor vitték ki a közeli és távoli gyülekezetekbe, vagy egyházvidékekre az evangélizációs szolgálatokon kívül: a szupplikáció, regős szolgálat, faluszemináriumi kiszállás, theológus napok tartásának alkalmai. Országos konferenciákon való részvételük s arról szóló beszámolóik is igyekeztek ez oldalról színvonalon tartani ifjúságunk egészét. Október 4—6-ig háromnapos gyermekmissziói vezetőképző tanfolyamot tartottunk, amelyre folytatólagosan október 7—9-ig egy másik hasonló tanfolyam következett. A két csoportba összes theológus ifjúságunkat és a munkára jelentkező mintegy 35 gimnazista és tanítóképzős ifjút és leányt is beosztottunk. Október 12—22-ig rendeztük második lelkésztovábbképző tanfolyamunkat, melynek a keresztség és eschatológia köré csoportosuló előadásain egész ifjúságunk részt vett. Tanfolyamaink közül legnagyobb arányú volt a febr. 21— március 6-ig rendezett gyülekezeti munkásképző, amelyen belül bibliaiskola, gyermekmissziói vezetőképző és énekvezetői előképző tanfolyam volt, mindanyi ifjúságunk élénk közreműködésével és részvételével. Ezek az alkalmak élénk és sűrű vendégjárást jelentettek n tanfolyamok előadói révén, akiknek evangélizációs szolgálataival is élt nemcsak theológus ifjúságunk, hanem egész főiskolánk és sok alkalommal gyülekezetünk is. Ilyen alkalom volt pl. február 11 és 12-énak félévkezdő két csendesnapja is, ahol Békefi Benő szolgált. Örömmel jegyezzük fel külföldi látogatóinknak is az előbbi évnél bár rövidebb, de Isten iránt sok hálára késztő névsorát. Időrendben Soedarma indonéz lelkipásztor a djokijai theol. főiskola leendő tanára volt az első, aki nemcsak gyülekezetünknek és ifjúságunk egészének szolgált, hanem ifjúságunk tevékeny külmissziói csoportja számára nyelvi előadásokat is tartott. Öt Hoekendijk lelkipásztor, a holland missziói tanács főtitkára váltotta fel úgy a külmissziói vonatkozású előadások, mint az indonéz nyelvórák folytatásában. Ismételten megfordult tanfolyamainkon Miss Margaret Friesen, aki Metzger Frigyessel május 2-án történt házassága óta immár nem is számít külföldinek. Miss Joan Freeth a kvékerek hitéletéről és szociális munkájáról tartott előadást. G. Henderson az aberdeeni theológia professzora a skót egyház életét, K. Ting a keresztyén diákszövetség keleti ágának főtitkára a kínai keresztyénséget ismertette. A látogatásokat június 14—15-én E. Thurneysen Ede bázeli és Lüthi Walter berni lelkipásztorok látogatása koronázta meg, mely egyházkerületi lelkészi és presbiteri értekezlet keretében folyt le. Sajnáljuk, hogy augusztus folyamán, a nyári szünidőben ittjáró két amerikai vendéggel: Goebel egyházkerületi lelkész elnökkel és J. N. Thomas richmondi theológiai tanárral nem volt alkalma találkozni ifjúságunknak. Volt hallgatóink közül külföldön jelenleg a következők folytatják tanulmányaikat: Vitéz Ferenc s. lelkész Párisban, Lemesi József és Karasszon Dezső s. lelkészek Bázelban és Göndöcz Kálmán Hollandiában. A következő évre stipendiális helyeket nyertek: az U. S. A-ba Seress Ödön theol. és Molnár Lajos kecskeméti lelkésztanár, volt növendékünk. Kampenbe: Győri József abszolvált theol., illetve s. lelkész. Magántanárainkat részben az 6 nagy elfoglaltságuk, részben a takarékosság minket kötő kényszere miatt nem hívhattuk külön előadások tartására. Ugy ifjúságunk, mint tanári karunk éber figyelemmel és igyekezettel törekedett állami és közéleti események alkalmaiba belekapcsolódni, azokon rendszeresen és szervezetten résztvenni és esetenként közre is működni. Az elmúlt iskolai évben nálunk volt a theol. tanárok országos konferenciája, amelyen sok elvi ós gyakorlati kérdése fölmerült a mai és jövendő lelkipásztor nevelésnek és több vitatott probléma jutott el a tisztázásig, vagy került ahhoz közel. A lefolyt iskolai év végén hívő bizonyságtétellel mondjuk, mint hálát és reménységet : Deo Adjuvante — Isten segítségével!