Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1946

103 Az ősök bizonyságtélelét és áldozatos kötelesség-teljesítését kívánjuk a mai nemzedék elé is követendő példaként állítani, mert jól tudjuk, hogy bármily szilárdan álljanak itt ezek az öreg falak, mégis e falak között élő és ható szellem az az erő, amely egyedül képes iskolánkat a legnagyobb viharban is ujabb századokra megtartani és felvirágoztatni. Ennek a tudata tölti el a tanárok lelkét minden munkájuknál. Az igazság keresésére és szeretetére neveli az ifjúságot minden egyes tanítási óra, történetet lehelnek e falak s nemes példaként ragyognak fel az alapítók, a jóltevők, a híres tanárok, a nagy pataki diákok múltból megelevenedő emlékei. Főiskolánk tisztes hagyományait hűen megőrizve, mindig készséggel kapcsolódunk be a baladó idők szellemi áramlatába s új munkaközösségébe. Most is, mint a múltban, szívesen és örömmel ajánljuk fel segítő szolgálatunkat a falu népének, hogy az iskolázásában visszamaradt, de tanulni vágyó ifjakat és idősebbeket is a több tudáshoz s általa a magasabb képzettséghez hozzájuttathassuk. A partikulák országosan meginduló szervezésében és minden irányú munkájában teljes erőnkkel részt kívánunk venni. Nem új feladatra vállalkozik ezzel a Főiskola, hiszen századokkal ezelőtt már példát mutatott ebben a munkakörben. A ránk háruló kötelezettség éppen ezért minden más iskolánál nagyobb s szeretnénk is megfelelni a felénk forduló várakozásnak. Népünk szolgálata volt mindenkor legfőbb feladatunk, mindig egyeknek éreztük magunkat velük s a népünk szeretete fogja ezentúl is ösztönözni a nemzetünkért és az emberiségért végzett munkánkat. ,Ez a szeretet keres újabb és újabb utakat a nép gyermekeinek iskoláztatási lehetőségeihez. Népi kollégium felállítására törekszünk, ahol a tehetséges szegény falusi ifjúság ingyenes elhelyezését szeretnénk biztosítani. Főiskolánk szervezeti ügyeiben is azt tartjuk szem előtt, hogy erőinket egyesíthessük a népi kultúra hathatósabb kifejlesztésének szolgálatában. Ez a meggondolás késztette tanári karunkat arra, hogy lépéseket tegyünk a tanítóképzőintézetnek Főiskolánkkal való fúziójára. Ilyen irányú javaslatunkat az egyházi főhatóságunk örömmel magáévá is tette s így aztán e hetekben meg is történt a tanítóképzőintézetnek Főiskolánkba való beolvasztása. Ezzel megint újabb és szélesebb távlatok nyilnak református tanítóképzésünk terén s közös célkitűzéssel valósítható meg a lelkész- és tanítóképzés Szorosan összefonódó munkája. Ugyanaz az Alma Mater küldi majd ki a nép lelkipásztorát és a nép gyermekeinek nevelőjét, tanítóját is magyarságunk közös őrtálló helyére, kicsiny falvak, tanyák lelki-szellemi életének emelésére. Nem szólok most Főiskolánk oly tevékenységéről, amelyek közismertek, mint pl. a népfőiskola, faluszeminárium munkája s olyan tervekről, amelyek már nyilvánosságot kaptak, mint pl. a népegyetem, csupán azért utalok rájuk, hogy belefoglaljam ezeket is abba az átfogó és egye-