Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1946

temes munkatervünkbe, amely célkitűzéseivel bekapcsolódik népi műveltségünk kifejlesztésének széles alapokra fektetett programjába. Főiskolánk szellemi életének területe mindig kétirányú volt. Egyrészt iskolája volt a kebelében felnövekvő tanuló ifjúságnak, másrészt szellemi hatósugarának messzire nyúló területén a népi kultúrának volt megtermékenyítője. A két különböző terület munkája minden időben szorosan egybefonódott s szellemi életük közös vérkeringésében cserélődött és frissült fel. Főiskolánk soha nem állt idegen szellemi áramlatok igézetében, hanem csak a maga, sajátosan magyar népi életének hordozója és ebben rejlő értékeinek kibontakoztatója kívánt lenni. Ha az egyetemes emberi kultúra távolabbról idesugárzó ereje olykor-olykor meg is termékenyítette népi műveltségünket, mégsem szakadt el onnan, ahonnan kisarjadt s megmaradt annak, ami volt: magyarnak. Szinte ösztönösen érezték itt a történelmi tanulságot, hogy a néppel áll vagy bukik a nemzet. Azért építették az ősök a népi kultúra talajára az iskola szellemi életét, mert annak örök értékeiben látták nemzetünk jövőjének szilárd fundamentumát. Ismét megnyíltak Főiskolánk kapui, mint már annyiszor négy évszázad alatt, a közelről és távolról, határon innen és határon túlról idesereglett tanulni vágyó ifjúság előtt. Ezekben a nyomorúságos időkben is, a leküzdhetetlennek látszó anyagi nehézségek között, az anyai szív és az apai gondoskodás csodákat művelt s útrabocsátották az ő drága gyermeküket, hogy tanulhassanak, nevelődjenek a pataki iskolában. Szeretettel öleljük mindannyiokat magunkhoz s ha az Alma Mater nem is tud az a tápláló anya lenni, mint a múltban, nem lesz kevesebb a szeretet, csak a bánatunk nagyobb, hogy nemcsak szegények iskolája, hanem szegény iskola is lettünk, s jótéteményekben keveset adhatunk. Vigasztalásul szolgáljon azonban a platóni tanítás, hogy az igazság szeretete és kultusza, melynek oltárául ez ősi falak is emeltettek, az anyagi világon felül álló örök értékek. Célkitűzéseinkhez ez ünnepélyes órában az örök igazság Istenének segítségét kérem. Szívem teljes melegével köszöntve Főiskolánk minden barátját, kicsiny és nagy, új és régi diákjainkat, kedves kartársaimat, elfoglaltsága miatt távollevő, de lélekben, velünk együtt ünneplő püspökünket, a tanítóképzőintézettel bővült Főiskolánknak J 946—47. iskolai évét megnyitom.