Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1944

10 képen csak a fordulat után, azaz januárban nyitotta meg, még pedig oly módon, hogy falai között helyet találtak a máskor megszokott alumnus sereg mellett az angolinternátus és a képző köztartásának tápláltjai is. Nehezítette a helyzetet az, hogy szinte teljesen üres kamarákkal várta a napról-napra szaporodó és évvégére 282 lelket számláló diáksereget, valamint hogy felügyelő tanára az ostrom elől nyugatra távozott és onnan még nem tért vissza. A Gondviselés különös kegyelmének tudható, hogy sikerült megfelelő helyettesét találni dr. Zsiros József theol. akad. tanár személyében, aki páratlan ambícióval mentette be széthulló gazdaságunk tárolt terményeiből azt, amihez a földbirtokrendelet szerint még jogunk volt és buzgó utánjárással biztosította más források igénybevételével is az ifjúság megfelelő élelmezését. Mindvégig mellette állott az őrhelyét egy pillanatra el nem hagyó gondnoknő és testvére, valamint Román János szénior, aki Galambos Lajos V. é. theol.-al együtt gyakorolta a felügyelet munkáját. A tápintézet kára épületben, berendezésben (200 szék tünt el) készletekben tetemes, de nem pótolhatatlan. g) A főiskolai betegsegélyző egylet főiskolánknak a tápintézethez hasonló jelentőségű intézménye, a kisebb épület-károk mellett főleg berendezésében és felszerelésében szenvedett sokat, aminek egyik oka az, hogy főútvonal mellett fekszik s így kórház mivoltjától_ függetlenül is igénybe vették az egymást váltó alakulatok. Ágyak, matracok, párnák, takarók képezik a kórház legnagyobb veszteségét, míg berendezésében a vízvezeték pusztulása a legszembetűnőbb kár, amivel együtt jár a mosdók, fürdők, WC használhatatlanná válása. A kórház, amelyet a háborús szolgálatra bevonult Jakó János dr. helyett Salacz Tibor dr., a hűségesen kitartó ápolónővel, Végh Józsefnével együtt vezetett, a legszükségesebb igényeket így is ki tudta elégíteni. h) A iegációkat és szublegációkat Román János, főiskolai szénior adminisztrálta, az elekcionális bizottság irányítása mellett. A karácsonyi ünnepekre nem küldhette szét legátusait a főiskola, de már húsvétra és pünkösdre, az újra életbe léptetett trianoni határon innen, mindenütt megjelentek a gyülekezetekben az ünnepi követek és kísérőik, a mendikánsok. Hálával említjük meg itt is, hogy az alapítványok nélkül maradt pataki diákseregnek a megnehezedett időben meggyarapodott áldozatkészséggel, mintegy 150.000 pengőt kitevő összeggel sietett segítségére a két ünnep alatt a Tiszáninnen református népe. i) A Főiskolai Ifjúsági Egyesület ebben az évben azt tekintette elsőrendű feladatának, hogy az internátusokban együtt lakó 8 intézet ifjúságát közelebb hozza egymáshoz. Lapja a „Sárospataki Ifjúsági Közlöny" a papírhiány miatt csak egyszer jelent meg, ám ezzel is dokumentálta ez a 60. évfolyamát élő orgánum életrevalóságát, illetve a ránk következő jobb időkben is az élethez való jogát.