Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1939

II. A felelősség tüzében. Évmegnyító beszéd. 1939. szept. lü-én tartotta Tárczy Árpád gimn. és közigazgató. Isten kegyelméből ismét egy uj évgyűrű kezdődik a Főiskola többszázados tölgyén. Elöljáróság és tanárok, szülők és ifjúság megindult lélekkel jöttünk ma e szent helyen össze, mert mindnyájan érezzük, hogy ez uj évgyűrű minőségi alakulásában aktív részünk lesz. Megilletődésünket különös mértékben fokozza az a felelősség, mely pedagógiai és nemzeti vonatkozásban a mai rendkívüli körülmények között egész valónkat eltölti. Ránk nehezedik e fényes multu Főiskola emberileg fel sem mérhető erkölcsi súlya s ránk a történelmi jelen által a jobb jövő érdekében sürgetőleg diktált pedagógiai kérdések megoldása. Tisztában vagyunk azzal, hogy bármily nagy szolgálatokat végzett is Főiskolánk a múltban egyházi és nemzeti vonatkozásban, reá ujabb hivatás vár a szebb magyar jövő kiküzdésében. Ma, amikor népek, nemzetek sorskérdései vannak a jövő mérlegére vetve, revízió alá kell vennünk eszményeinket, célkitűzéseinket, hogy készen álljunk a jövő eshetőségeire, hiszen többnyire nagy válságok és események tisztító tüzében dől el az egyének és közösségek értékes vagy értéktelen volta. Immár 20 éve vajúdik Európa, de még mindig nem született meg az igazság és valódi béke s anyagi és szellemi tekintetben az alkotó munka kora, sőt mindettől ma talán távolabb vagyunk, mint valaha. Átmeneti, kísérletezésekkel teli idő volt ez, megrakva sok feszültséggel és kiegyensúlyozatlansággal világszerte. Magyar nemzeti szempontból pedig történelmünk leggyászosabb fejezete íródott meg, melynek lapjait millió és millió magyar könnye teszi nedvessé. Kicsi és keserű volt a kenyér Magyarországon az elmúlt 20 év alatt s mivel maroknyi népünk a történeti vas-kényszerüség függvénye, nem tudtuk változtatni sorsunkon, hiába ragadtunk bele görcsös kezekkel annak kerekébe, hiába állottunk egy emberként a vártán. Az elmúlt tanévben azonban ránk sütött az isteni