Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1938

46 Az első számú munka, melynek jeligéje: „Beatus est, quicumque non fuerit scandalitatus in Domino.,, Szerző munkája élére illeszti a prédikáció vázlatát. A vázlat kifogástalan, de maga a prédikáció nem épül rá minden részében és izében erre a vázlatra. Túlhosszura nyúlik benne az írásmagyarázó, textust megvilágító rész. Ebben is zavar, hogy Józsefről, mint Jézus atyjáról, s nem mint nevelő atyjáról szól. Elmélyedése néhol belefeledkezés egy-egy gondolatcsoportba. Azt a sok belső kapcsolópontot, amit a család krisztianizálásának témája nyújt, nem mindig tudja kihasználni. Melegsége főleg a beszéd második részét izzítja át, itt lesz lélekkel teljessé, lelket árasztóvá, igazán építővé. Stílusa kiforrott, erőteljes, kifejező. A második számú munka jeligéje: „Az Úr Istent szenteljétek meg a ti szivetekben." Rövid, frappáns bevezetésében nagy gyakorlati érzékkel köti oda a család válságának problémáját az evangéliumi történethez. Főtétele gazdag tartalomban és találó a megfogalmazásban. Textusának taglalásával nem sokat foglalkozik, bár dolgozatának egésze bizonysága annak, hogy azt legfőbb jelentésében jól fogta fel. Számottevő kifogást ott emelhetünk ellene, ahol nem domborítja ki elég világosan, hogy Krisztushoz kötöttségünk nem okvetlenül akadálya és versenytársa családhoz kötöttségünknek, sőt az előbbi gazdagítja meg és teljesíti ki az utóbbit. Szemléletes, eleven, az élet sodrában mozgó. A harmadik számú munka jeligéje : nnoáxhiro*-. A textussal csak a bevezetésben foglalkozik kiadósabban. Gondolatait aztán a testszerinti és lélekszerinti rokonság kérdése, ismérvei, kellékei körül csoportosítja. Szerkezeti tekintetben nem egy helyen esik kifogás alá. Munkája azonban annyi dinamikus erővel teljes, annyira meleg, meggyőző, az egyéni bizonyságtétel közvetlenségét árasztó, hogy szerkezeti tökéletlenségét ez nagyon javára szólóan ellensúlyozza. Valóban alkalmas arra, hogy egy templomi gyülekezetben az egy családhoz tartozás tudatát és élményét megépítse. A pályázat a három munkával nagyon sikerülten meg oldottnak tekinthető. Mérlegelni, különbséget tenni a három munka közt nagyon nehéz. Az elsőt mélysége, stílusbeli szépsége, a másodikat gyakorlatisága, a harmadikat bizonyságtevő ereje dicséri. Számunkra a három munka értékelése és méltányolása abban a formában a legmegnyugtatóbb, ha a pályadíj egyenlő arányban való megosztását javasolhatjuk köztük. Az I. sz. pályamunkba szerzője: Bónis Béla, jutalma a Pogány Istvánné alapból 10 P. A II. sz. pályamunka szerzője: Szabó Imre, jutalma a Pogány Istvánné alapból 10 P. A III. sz. pályamunka szerzője: Bertalan Imre, jutalma ugyancsak a Pogány Istvánné alapból 10 P.