Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1938

47 2. „Nóvák Lajos tanári, személyisége" címmel Farkas István püspök által kitűzött akadémiai pályatételre egy munka érkezett, melynek jeliigéje: „A szeretet soha el nem fogy." A 115. 8° alakú gépelt lapra terjedő munka a következő részekre oszlik: Bevezetés. Életrajz. Tanári személyiség. A nevelő. Befejezés. Bevezetésében szerző írott, illetve nyomtatott és élő forrásait— Nóvák Lajosról beszélő, író egykori tanítványait nevezi meg.— A 7 lapos életrajz nem lexikális tömörségű és teljességű összefoglalás, hanem majdnem novellisztikus rajz. A tanári személyiség rajzánál arra a hasonlatra épít, hogy itt egy fénysugarat tart prizma elé, melyben az átszűrődő sugár színeire bomlik. Ennek a hasonlatnak a kifejtését „módszer"-nek nevezi a szerző. Egymás után szól a lelkipásztorról, tudósról, családapáról, társaságbeli férfiről, költőről, muzsikusról, kertészről. A lelkipásztorról írt fejezetben prédikátori és euchetikai munkásságának teljes jegyzékét és jellemzését igyekszik adni. Egy néhány prédikációt vázlatosan ismertet és bírál is. (1—44. 1.) A tudós c. fejezetben foglalkozik Nóvák Lajos nem tlieologiai jellegű munkáival, majd a tudományos theologia tárgykörébe vágó tanulmányaival, átdolgozásaival, fordításaival, cikkeivel a homiletika, liturgika, katechetika, belmisszió munkamezejéről. (45—69. 1.) A családapa c. fejezet érinti Nóvák Lajosnak fiaihoz, családjához való viszonyát s részletesebben fejtegeti a theol. ifjúsághoz való atyai jóindulatának jellemzését. (70—75. 1.) A társaságbeli ember-ről írt fejezete (76—82. 1.) a baráti közösséget szerető, annak derűjében felolvadó s azt derűvel bearanyozó ember képét festi. A költő-ről, muzsikusról, kertész-ről írt rövid fejezetek (83—92. 1.) a személyiség rajzát akarják teljesebbé tenni a sokrétűen gazdag lélek itt is megmutatkozó adottságainak felvázolásával. A II. résznek jelzett szakasz (93—111. 1.) nagyrészt anekdotikus apróságokon és idézeteken át Nóvák Lajosnak tanítványaihoz való meleg és bensőséges viszonyát tükrözteti. A befejezés hangula os és patetikus összefoglalása Nóvák Lajos személyisége legkiemelkedőbb vonásainak. Az egész munkán áradó liraiság, érzésgazdagság ömlik el, mely nem egy ponton válik érzelmességé s ful itt-ott páthoszba. Értekezés jellege szinte csak a Lelkipásztorról és Tudósról írt fejezeteknek van. Ezek a dolgozat legértékesebb részei. Éppen az érzés ösztönösségével tud azonban sok helyen közelkerülni Nóvák Lajos páratlan személyiségének titkaihoz s forr hozzá néhol megható közvetlenséggel egy közvetve megismert élet nagy értékeihez.