Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1938

ni. Közigazgatói jelentés az 1938—39. iskolai évről. Elmondotta a sárospataki ref. főiskola 1939 június 18-i évzáró ünnepélyén Tárczy Árpád gimn. és közigazgató. Népek, nemzetek, intézmények, közösségek s igen gyakran egyének életében is vannak dátumok és alkalmak, mikor jobb jövőjük érdekében szinte rá vannak kényszerítve, vagy kényszerülve, hogy számot vessenek, mérleget készítsenek. Beszámolnak maguknak, vagy másoknak, bírálat tárgyává tétetik, vagy teszik magukat akarva, vagy akaratlanul. Ez a számadás bizonyos mértékig penitencia-tartás, vagy vállalás is, mert a jelenből a múltba s a múlton át a jövő felé nézés rendszerint a jobbat-akarás jegyében történik. Itt állunk mi is — tanárok s tanítványok — a Főiskola 408. esztendejének mesgyéjén, hogy számot adjunk az elmúlt tanévről: méltók voltunk-e e megszentelt intézmény eszményeihez, megértettük-e az Idő szavát, hogy nem mulasztottunk-e el áldott lehetőségeket, nem futottunk-e csalfa eszmények, délibábos ábrándok után ? Itt állunk, készen a számadásra s tudva azt, hogy számadásunkra évtizedek, vagy évszázadok tisztult távlata fogja a felmentést, vagy ítéletet kimondani. Aki Főiskolánk történetén át nézi majd az eseményeket, valóban elmondhatja, hogy rendkívüli idők s körülmények közt telt el, vagy inkább pergett le az 1938—39. tanév. Senki sem sejtette, hogy az iskolai munka megkezdése után pár hónapon belül minő események fognak kibontakozni Isten kifürkészhetetlen akaratából és kegyelméből. A külpolitikai helyzet kaleidoszkópszerű változása, egész nemzetünknek a történelem sodrába kerülése, a sorsdöntő napok és hetek átélése, a magyarság aprajának-nagyjának érdeklődését nemcsak lekötötte, de mondhatjuk minden idegszálát igénybe vette. A falaink közt folyó munkán is megérzett mindez, sőt Patak földrajzi helyzete, Főiskolánk történelmi múltja és levegője s diákságunk sajátos összetétele azt is megmagyarázza,