Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1938

13 hogy miért érzett itt, e szent falak közt jobban, mint másutt, a történelmi idők lehellete. Nevelői szempontból felbecsülhetetlen az a hatás, mely ifjúságunk lelkét eltöltötte, melyre az ifjúság reagált, melynek különféle vonatkozásban lélekemelő kifejezést is adott. Bízvást elmondhatjuk, hogy ifjúságunk nacionalizmusa tisztább, gyakorlatibb s öntudatosabb lett, hiszen ez a diáknemzedék a „Haza" fogalmát viharos történésekben öntudatosította a maga számára. A nagy erkölcsi eszmények, a Főiskola ősi pillérei: az Isten- és hazaszeretet eszményei kitörülhetetlenül rajzolódtak bele a fogékony lelkekbe. Alázattal és hálával borulunk le a Mindenható előtt, hogy kedves esztendejét elhozta mireánk is, hogy felnyitotta a trianoni kripta fedelét, hogy megtörte a bilincs egyik láncszemét, amiért annyit imádkoztunk. Ki kell azonban jelentenem, hogy a mi sáfárkodásunk a meglevő értékeknek egy boldogabb korba való átmentésére szorítkozott elsősorban, ha nem is kizárólag. Éreztük a felelősséget, hogy mivel tartozunk a Főiskola múltjának egyházi és nemzeti vonatkozásban, de nem zártuk be kapuinkat az egészséges fejlődés lehetőségei elől sem. Tisztában voltunk a nagy elődök áldott útmutatása és példája nyomán, hogy a Főiskola, mint erkölcsi intézmény, csakis az ősi tradíciók és eszmények talaján állva töltheti be hivatását a mai zűrzavaros világban is. Azokat a korszerű törekvéseket óhajtottuk követni csupán, amelyek harmonikusan illeszkednek bele a Főiskola fejlődésének s egész történetének vonalába. Hogy sikerült-e ez, azt az utókor fogja eldönteni. Főiskolánkat a Halál angyala az elmúlt tanévben sem kerülte el. December 17-én költözött el az élők sorából Nagy Béla theol. akad. professzor oda, ahol színről-színre látják az Urat azok, akik az Ő útján igyekeztek földi életükben járni. A „Látások embere" már tisztán látja, hogy fényes elme s ragyogó szellemi felkészültség csak dadogás ahhoz képest, amit az Ur zsámolyánál lát és hall a hívő lélek. Nagy Béla kitörülhetetlenül beírta nevét Főiskolánk történetébe az ő varázslatos egyéniségével, melyről Értesítőnk más helyén emlékezünk meg. A sír fagyos szele derékban törte élete virágját Lörincz Árpád IV/b. o. tanulónknak február 23-án. Kedves, vonzó egyéniség, jó barát volt ő; sírjára a szeretet és megbecsülés koszorúját vitte el Halász Dénes osztályfőnök a lelkük mélyéig meghatott és megszomorodott osztálytársaktól kísérve. Megilletődött lélekkel hallottuk, hogy tavaly nyáron magához szólította az Ur özv. Tóth Lajosné volt főiskolai kórházi gondnok nőt, aki 35 évig állván a főiskolai kórház szolgálatában, oly sok kis és nagy pataki diák betegágya mellett virrasztott s pótolta a pótolhatatlan édesanyai gondosságot és szeretetet.