Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1938

11 lakon. Patak sohasem dolgozott külsőségre, erről tanúskodik a pataki diák tradicionális alakja is. A belső megújhodást szolgálják az elmúlt 10 esztendő nagy alapítványai is. E helyen is meg kell emlékeznem a legutolsóról, a főiskolán­kat oly kimondhatatlanul szerető, mélységes gyászában is reánk gondoló Főgondnok urunk és Neje nagylelkű elhatá­rozásáról, amidőn az „Ifj. Farlcasfalvi Farkas Géza és Far­kasfalvi Farkas István alapítvány"-t létesítették a mult tanév végén, úgyhogy abból már jelen tanévben két jeles diákunk évi 500—500 P-t élvez. Aki a szív mozdulásait is számontartja, az örökkévaló Isten, az ő kegyelméből meg­áldja a Főgondnok Urat és Nejét még az ő mélységes gyá­szukban is, amelyben a főiskola tanári kara velük együtt­érez! Felemelő szimbólum ez a két ösztöndíj; elvesztett két fiúk helyett mintha örökbefogadott más 2 fiú hálás szíve fordulna feléjük! A nagy fundátorok lelkének átsuhanását éreztük meg e legújabb alapítványon keresztül. Szomorú kötelességet teljesítek, midőn e helyen is bú­csúztatom a főiskola egyik jellegzetes, oszlopos egyéniségét, Nóvák Sándor gimn. igazgatót. Szept. 1-vel ment a jól meg­érdemelt nyugalomba, azonban tudjuk azt, hogy lélekben a mienk marad. Hiányozni fog az ő bölcsessége, higgadtsága főiskolánk életéből, de vigasztaló az a gondolat, hogy ő úgy beírta nevét a főiskola történetébe, hogy alakja, példa­képe mintaképen mindig előttünk fog lebegni úgy a tanári munkában, mint a főiskoláért való áldozatos szeretetben. Isten áldja meg őt minden áldásával nyugalmi éveiben s őt arra kérjük, hogy tartson meg mindnyájunkat az ő nagyon forrón szeretni tudó szívében! E közigazgatói beszédnek csak akkor volt értelme, ha kicsinyek és nagyok megérezték, hogy lélekben, a főiskola szolgálatában s eszményeiben : Isten- és hazaszeretetben egyek vagyunk, ha tanár és tanítvány egy cél felé, az evangéliumi és nemzeti szellemben való tökéletesedés felé tart. Ezt várja el mindnyájunktól főiskolánknak és édes hazánknak helyesen értelmezett szeretete. Alázatosságban és hűségben Elöljáróinkat követjük s arra kérjük a Mindenhatót, hogy áldjon meg minket olyan hűség­gel és odaadással, mint őket s nagy elődeinket. Akkor tudjuk, hogy a főiskola szelleme örökké fog élni. A főiskola és tanítóképzőintézet tanári kara és ifjúsága nevében mély tisztelettel köszöntve a Főtiszteletű Püspök Urat s a csupán lélekben jelenlevő Főgondnok Urunkat s az igazgatótanácsot, kérem őket, hogy a tőlük állandóan tapasztalt szeretettel és jósággal támogassanak s irányítsanak minket felelősségteljes munkánk végzésében. Isten áldó ke­gyelmét kérve rájuk s a ránk következő munkaévre, az 1938—39. tanévet megnyitom.

Next

/
Oldalképek
Tartalom