Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1936

66 kája a tanítás-nevelés szellemében folyt. A tanórákat csak kiegészítették az egyesületek, cserkészmunka, hazafias ünnepélyek és előadások. Nemzeti cél gyanánt lebegett előttünk az akarat nevelése, a kötelesség-többlet, az önfegyelmezés érzékének kifejlesztése, mint a magyar megújhodás főtételei. Ha fajtánk tragikumát mutogattuk, azt nem őnkinzó szólamokban óhajtottuk kiélni, hanem önfeláldozásokra való elkötelezettségek végett. Az új tanterv szellemében úgy fogtuk fel annak legmagasabb célkitűzéseit, hogy a hétköznapi munkát minden vonalon a cselekvő kedv dünamikája hevítse át. Okos egyéni és nemzeti önbizalommal szeretünk jövönkbe nézni, hogy ezen evangéliumi hajtó-erővel, az Evangélium által kijelölt uton oldjuk meg a lélek-kiképzés értelmi és érzelmi problémáit. Sokat köszönhetünk ebben a tekintetben az osztályfőnöki óráknak, de mi ezen vezető gondolatot — egyházunk hitelvei szerint is — minden órára bevisszük. Ugy érezzük, hogy a nevelők ugyanazon lelki világtáj alatt élnek — akár állami, akár más felekezet iskoláiban. A más egyházak testvéri megbecsülése a Pataki iskolának egyik legnemesebb hagyymánya. Ez a hagyomány őrködik másfelől azon is, hogy osztálytermeink ne váljanak le nem higgadt újítások s kérkedő koreszmék versenypályáivá, mindamelletthogy minden napsugár elébe kitárjuk pedagógiánk ablakait, ha kipróbált módszereinkkel az új fényt színképeire bontjuk is. A mi felfogásunkban a mulandó és az örökkévaló, mint ugyanazon lényeg más dimenziójú megnyilatkozásai, kibékülten élnek s úgy vezetik nevelői célkitűzéseinket az örök értékek felé. Századokra előrenéző alapitóink által tett alapítványok, ösztöndíjaink, különféle kedvezményeink a nép-televény sarjait, gimnáziumunk angol ágazata, a fényesen berendezett Angol-internátus, az angol látogatók által is különöskép megdicsért angol nevelés az előkelő családok gyermekeit vonzzák, hogy e két réteg szemecskéi iskolánk arany-olvasztó tégelyében „Pataki diák"-ká, magyar testvérekké nemesüljenek. Igyekszünk minden diákunkba beleplántálni valamit a „hősi világnézet"-bői, nem a hadi ipar részvényeseitől megszokott uszítás képen, hanem az élet nagy hadjáratában diadalnyerés céljából, mert meg vagyunk győződve róla, hogy heroizmus nélkül az élet egyetlenegy lendülete, egyetlenegy magasztos cél, egyetlen erény sem élhet. Férfias jellemeket, a valósággal önáltatás nélkül szembenéző, de az ideálizmusról soha el nem felejtkező ethikai személyiségeket óhajtunk nevelni. 2. Valláserkölcsi és egyházi nevelésről a beszámolót Bódy Dénes valástanár hivatott tollából a következőkben adjuk. Minden egymást követő iskolai esztendőfőiskolánk életében a jobb jövő elé való, komoly valláserkölcsi szántás-vetés, mely