Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1936

67 megújuló kalászaiban és aratásaiban is a valláserkölcsi életnek, .mindig a multak nagy evangéliumi örökségét őrzi és igyekszik átplántálni az évenként megújuló ifjúság lelkébe. Századok viharát kiálló főiskolánk élete a gyökereit mélyre, az evangéliumi hithűség és a hazaszeretet talajába bocsátó zöldelő la élete, melynek lelkivilága azokból a nagy eszményekből tevődött össze, melynek történelmi szimbólumai városunk karakterisztikus képében is nagy mementóként ragadják meg ennek falai közt járó lelkeket; Memnon szobrok ezek, melyeknek zúgásaiban a tünő élet során is az örökkévalóság ,hite és az Isten gondviselésébe vetett bizodalom visszhangzik, régi és új nemzedéknek. Főiskolánk külső és belső struktúrájának képe ez, melyben a tisztes vén mult s a reményteljes ifjú jövő rajzolódnak elénk. Mert jelenünk csak tünő pillanat, szerepe is teljesen a jövő szolgálatában áll. Hazai nevelő intézeteink sorában a „gyermekszázadá"-nak fuvalma különös mértékben érintette főiskolánkat minden más hazai nevelő intézeteknél, amely a főiskola életfájának nemcsak évről-évre szemmel látható, külső terebélyesedésében, de annak belső: valláserkölcsi erők fokozódásában is felismerhető, amennyiben az előtérbe nyomuló testi épség kultuszánál is fontosabbnak és maradandóbb értékűnek ismeri és állítja oda a nevelés legfőbb követelményeképpen a lélek épségének és szépségériek életformáló nagy elvét, anélkül, hogy az úgynevezett divatos vallásosság túlzásaiban, egyoldalúságaiban, vagy sablonszerűségeiben akarnók evangéliumi vallásosságunkat kifejezésre juttatni. Szent hittel állani Isten láthatatlan világába is, cselekedeteinket és munkálkodásainkat ama lélek által vezéreltetni és megítéltetni, mely az időszerűség határain is túl a Jelenések angyalának harsonájából szól felénk : Ebben láttuk tanítói és és nevelői munkásságunknak magasztos feladatát s ehhez mérten válogattuk meg a letűnt iskolai év munkásságának is minden megragadható alkalmát és eszközeit is, hogy az immár végéhez ért iskolai esztendővel, hitünk szerint, egy eszményekben gazdag ifjúság lépjen a viharzó jelenen át, egy az ősök nagy példaadásán lelkesített, evangéliumi hitéhez ragaszkodó, boldogabb magyar jövő elé. Tettük pedig ezt a vallási, egyházi és nemzeti közösség mindent átható nagy érzéseinek ébrentartásával, a hétköznapok munkásságára induló főiskolai tanári kar és ifjúság hétfő reggeli közös áhítatoknak az egész iskolai év folyamán való tartásával, a napi tanítási órák kezdetének és végének imádsággal és a magyar Hiszekegy elmondásával való kezdése, illetve befejezése által, a vallástani óráknak istentisztelet Jellegűsége által, melyeket a tanári kar jó példaadása is üdvösen befolyásolt vasárnapi hállaadó istentiszteletek tettek hetenként teljessé. 5*