Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1936

198' csot felvettek és felvesznek megfejtéséhez. Némelyek 354 nap­ból álló hold-, mások a 360 napos „kaid," évekkel kísérle­teznek, hogy biztos eredményhez jussanak. Ismét mások a kijelentés mithikus vagy apokaliptikus karakterére hivatkozva, a számoknak másodrendű jelentőséget tulajdonítanak. A szövegből nyilvánvaló, hogy az évek alatt évhetek értendők. A kulcsot a megoldáshoz Jeruzsálemnek 586-ban lerombolása, részint az időnek 7, 62 és 1 évhétre való bon­tása szolgáltatja. A 7 hét, azaz 49 esztendő a „felkent fejede­lemig" a Haggeus és Zakariás próféták által ismert Josua főpapra, Josadoq fiára vonatkozik, aki Jeruzsálemnek 586­ban történt lerombolása után kb. 50 esztendő múlva 538-ban tért vissza hazájába a számkivetésből. A következő 62 hét alatt Jeruzsálemben az utcák és kerítések megépíttetnek. Ezek az idők viszontagságos idők. A 62 hét után, tehát a 70-ik hé­ten kiirtott Messiás III. Oniás főpap, akit Antiochus, bár semmi bűne nem volt, 171-ben megfosztott főpapi méltóságától s he­lyére annak testvérét Jáson-t ültette, aki ezért 540 arany­talentumot fizetett. 2 5 Az a fejedelem, akitől a végső pusztu­lás jön, Antiochus Epiphanes. Szir csapatok özönlik el az or­szágot s a háború mindaddig tart, míg minden mesemmisül. A hét közepén (az évhét fele, 3 V2 év, ezt 171-től számítva 168-ban) megszűnik a véres ételáldozat. Az utolsó hét tehát 171-ben kezdődött a III. Oniás halálával s Jason pappátéte­lével s tartott 164-ig. A szerző amikor e jövendülést írta, már a hét második felében élt, mert megérte a templom 168 dec. 25-én történt megszentségtelenítését, amely 164-ben a hét végén az Antiochus Eepiphanes halála után újból fel­szenteltetett. A 10—12. fejezetek egy összefüggő egészet alkotnak. Ez bizonyos tekintetben különbözik az előbbi látomásoktól. Mig ott a jövő eseményei a víziók szimbolikus jelenségeiben tá­rulnak elénk, addig itt a később bekövetkező történeti té­nyeket angyal jelenti ki. A vizió mindössze ennek megjele­néséből áll. A 10. fej. tudósítása szerint Dániel, miután három hétig tartó böjttel elkészült az isteni kijelentés elfogadására, a Tigris partján meglátja Gábor árkangyalt, aki véglegesen feltárja előtte a jövendőt. A 11. fej. az eseményeket történeti rendben adja. Három perzsa király lép fel: Kambyses, Pseudo Smerdes (529—521) és Dárius (521—485). A negyedik, akina­gyon gazdag I. Xerxes (485—465). Uralkodása alatt történik az első összecsapás Görögországgal (480) (2 v.). Ezután a perzsa királyok egész sorát (: I. Artaxerxes Longimanus 3 5 Adataink itt nem egyeznek pontosan; a templom felépítésétől (520) 171-ig nem 62 X 7 = 434" hanem csak 349 esztendő telt el. A hiba oka szövegromlás lehet, mely a másolások folytán könnyen előállhatott; később eredeti adatok megállapításához hiányzottak a megfelelő segéd­eszközök. Az egészhez lásd K. Marti: i. m. 72—72. o.-át.

Next

/
Oldalképek
Tartalom