Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1936
188' Először a Szibillai orákulumokban történik rá utalás (III., 388—400), amelyek Kr. e. 140 körül állottak elő; a 10 szarv itt Dán. 7:7, 20, 24-re emlékeztet. Meglételét dokumentálja az 1. Makk. 2 : 59-60, ahol a haldokló Mattathias főpap szavai Dániel és társai csodálatos megmenekülésére emlékeztetnek (Dán. 3:17; 6:22). A könyv írója nem ismeri jól a fogság történetét. Jojákim 3-ik évében, 605-ben Kr. e. (1:1, 2) nem volt deportálás Babilonba. Belsazar nem fia Nebukadrezarnak (5 f.). Babilon utolsó királya az ékírások szerint Nabonaid; Nebukadrezár és közötte még három más uralkodó ült a trónon. Nabonaid egyik fiát tényleg Belsazárnak hívták, ez a Belsazár azonban sohasem volt király. Tévedés az is, hogy Belsazár után a méd Dárius foglalta el az országot (6:1), aki szerinte Cyrus elődje (6:29) és Xerxes fia (9:1) volt. A valóság az, hogy Babilont a perzsa Cyrus hódította meg s Xerxes a fia volt Dárius Hystaspis-nek s nem megfordítva. Ezzel szemben egészen feltűnő az az érdeklődés, amellyel a ptolemeus és seleucida birodalom eseményeit kíséri és megörökíti s különösen a zsidóknak Antiochus Epiphanes által történt üldöztetését leírja (7:9; 11.) ami a könyvnek e korból való származása mellett döntő bizonyíték. Ezt támogatja kánoni helyzete és nyelvezete is; a 2 : 46—7 :28-ig terjedő részek u. i. nyugatarámi, a 8—12 fejezetek pedig késői héber dialektusban írattak; mindkét részt perzsa és görög szavak tarkítják. Nagyon valószínű, hogy a szerző még megérte a templomnak 165-ben Makkabeus Júdás által való felszentelését (Dán. 8:14 v. ö. 1 Makk. 4 : 42—58), Antiochus Epiphanesnek 164 telén bekövetkezett haláláról azonban már nem tud (Dán. 11:40—45), a könyvnek így szinte hónapnyi pontossággal megállapítható szereztetési ideje 165—164 közé esik. Ha a 8:14 jövendölést tartalmaz, akkor a 8, 9 fejezetek előbb írattak s néhány hónappal később kelt a 10—12 fejezeteket magábafoglaló alkotórész. 1 1 2. A könyv elbeszélő részei. Első fele (1—6 fej.) Dánielről és a társairól szóló történeteket tartalmazza. 1. Az 1. fejezet arról tudósít, hogy 4 zsidó ifjú u. m.: Dániel, Ananiás, Misáéi és Azáriás testi szépségük és szellemi adottságuk révén Nebukadrezár udvarába kerül. Ott a 3 esztendeig tartó iskoláztatásuk alatt szigorúan megtartóztatják magukat a király által számukra rendelt ételektől és italoktól s a pogány eledelek és bor helyett táplálékuk csak zöldségféle és víz, melynek használata szebbé teszi őket a babilóniai ifjaknál. De a király előtt bölcsességükkel is ki1 1 Lásd E. Sellin: Einleitung stb. 153. o.
