Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1936

15 íolyamán megvásárolt ház 20 ágyas kórházzá és megépül a 12 ágyas fertőző osztályú kórház. E munkák nagy része a dr. Trócsányi József gazd. vál. elnök kezébe van lefektetve, aki ugyanazzal a körültekintéssel és puritán lélekkel végzi szolgálatát, mint amilyennel korábban a milliós építkezéseket vezette le. Ünnepi örömöt jelentett számunkra, hogy dr. Trócsányi József nagyértékű munkájára a magas kormány is felfigyelt, melynek előterjesztésére a kormányzó úr kormányfőtanácsosi címmel tüntette ki. E kitüntetésről szóló okmányt -— mely főiskolánk szellemerkölcsi munkájának a megbecsülését is jelenti — ünnepi érzések között Fáy István főispán úr nyújtotta át ősi falaink között ünnepeltnek. Az utolsó napokban vettük az osztatlan örömöt keltő hírt, hogy az egyházker. elnökség gimnáziumunk nyugalomba vonuló tanárát, Szilágyi Benőt, igazgatói cimmel tüntette ki. Kipróbált, jó tanárt, puritán kálvinista jellemű férfit ért személyében a magas kitüntetés. A lendületes, előretörő élet útján haladó iskolánkat nem kerülte el a halál angyala sem. A minden élőknek útján január 12-én eltávozott tőlünk a patriarka kort ért és a mi főiskolánk hagyományos szellemét hiven hordozó fia, Makláry Pap Miklós. Pár nappal halála előtt üdvözöltük őt 90-ik születésnapja alkalmából. ízig-vérig nevelői személyiség volt. Tisztes távozó alakja megnőtt előttünk és megtermékenyítette lelkünket. Február 25-én, életének javakorában, 57-ik esztendejében eltávozott az élők sorából gazdasági választmányunknak egy hűséges, munkás tagja, Katona Géza járásbírósági elnök. A korai halál éles világításba állította az ő tartózkodó egyéniségét, jellegzetes magyar alakját. Május 26-án pedig főiskolánknak öt évtizeden át igazgatótanácsosa, Meczner Béla távozott az örök hazába 87 éves korában. Gyönyörű közéleti, politikai, egyházi pályafutása a búcsúzás órájában újra felívelt előttünk s ezekből is reánk harmatozott az ő szívjóságban gazdag, kedves egyénisége. Emléke áldott miközöttünk. Május 22-én egy Lencsés Sándor nevű kis diákot ragadtak el tőlünk a Bodrog hállámai. Nemcsak az édesapai szívet borította mély gyászba a lesújtó esemény, mindnyájan mély meghatottsággal és megrendült érzésekkel néztünk nyíltszívű, tisztalelkű, játékos kis diákunk távozó alakja után. Éppen ma reggel vettük a szomorú hírt, hogy egy Munkácsi Zoltán nevű tanítóképzőintézeti növendékünk beletemetkezett a Bodrog hullámaiba. Nehéz sorsot hordozó, komor lelkű diákunk szomorú vége fájdalommal tölt el. Évről-évre színesebb lesz életünk, mindig frissebb lesz annak ritmusa, s az élet ritmusában sok új arc is tünedezik fel előttünk. Különösen jól esik, hogy az új arcok között olyan régi, kedves arcot is láthatunk, mint a Kazinczy Gáboré. Ő a mi örömünk és dicsekedésünk, mert benne az örök pataki