Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1936
16 diák legjellegzetesebb vonásait szemlélhetjük. Pár hónappal ezelőtt üdvözöltük őt 80-ik születésnapja alkalmából. Érezze meg, hogy ez üdvözlést az ország minden részéből öreg pataki diákok seregének köszöntése is visszhangozza. Főiskolánk szolgálatába lépő új munkások is új színekkel gazdagítják életünket. Barna Béla, Jakabffy László, Tóth Antal és az angol Colleshaw léptek az idén gimnáziumunk szolgálatába. A tanítóképzőintézetben pedig Farkas Elemér, az itt létesült téli gazdasági iskola igazgatója nyert a gazdaságtani órák ellátására alkalmazást. Értékes munkást, erős egyéniséget nyert benne tanítóképzőintézetünk. Amikor most lepergett előttünk egy iskolai év legfőbb eseményeit, vívódásait hordozó kép, úgy érezzük, elérkeztünk a számadásnak a pillanatához s az Örökkévalóra hull tekintetünk, s az ítélet Istene elé tárjuk munkánk eredményeit. Akármennyire is megfogja lelkünket iskolai életünk e színes képe, akármilyen elevenséggel is tölt meg az előretörésnek a lendülete, bármilyen bíztató is egy ifjú életárnak terjeszkedése főiskolánkban, mégis az önmagunkkal való elégedetlenség érzése túlnő ezeken. Nem tudunk szabadulni attól a gondolattól, hogy ma élethalál harcot vív nemzetünk, hogy innen is, onnan is roppant sziklák által van eltorlaszolva életútunk. Egy tisztább etikai felfogású, evangéliumibb lelkületű, heroikusabb magyarság képes csupán széttörni ezeket a korlátokat, üe hisszük, hogy Istenünknek hatalma van arra, hogy újjá teremtse életünket, hogy ő ezek között az ősi falak között formálja is ezt a jobb jövendő előkészítésére hivatott hősiesebb magyarságot. Neki adunk hálát azért is, hogy az elmúlt esztendőben megtartotta főiskolánkat. Az ő atyai jóságába ajánljuk főiskolánk legfőbb kormányosait, elöljáróságunkat is, a tanulóifjúságot, a tanári kart is, a mi Alma Materünket mindenestől s ezzel főiskolánk és tanítóképzőintézetünk 1936/37. iskolai évét bezárom.