Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1935

II. A nemzeti felelősség jegyében. Elmondotta az 1935." szeptember 14-én tartott évnyitó ünnepélyen Nóvák Sándor gimn. és közigazgató. Az imént elhangzott hajnal-fényű egyházi beszéd az Örökkévalósághoz emelte szíveinket. Az új iskolai év kezdetén felhőbe hanyatló lélekkel esedezünk a minden sorsok Urához, hogy a békében elkezdett iskolai évet bezárni is békés viszonyok között engedje meg. Távoztassa el az emberiség feje felől a gonosz szellem árnyékát, az ész- és igazságosság napfogyatkozását, vegye ki Klió kezéből a fekete írónt, hogy ne írhasson alvadó vérrel újra gyászos betűket s talán az egész fehér civilizáció számára ezt a tragikus zenéjű szót, hogy: Enyészet. Mielőtt továbbmennénk, legyen szabad tiszteletteljes üdvözletünket küldeni távollevő Főpásztorunk, szeretett püspökünk s nagytekintélyű Főgondnokunk felé, akiket a kerület kormányzásának súlyos gondjai tartanak távol tőlünk. Ifjúságunknak és tanárikarunknak bensőséges tiszteletét tolmácsoljuk jelenlevő elöljáróink: Főiskolánk s tanítóképzőintézetünk gondnokai, igazgatótanácsosai iránt, akik sas szemmel és megértő szívvel tartják megértő kezüket minden életnyílvánulásunkon s bölcs körültekintéssel munkálkodnak Főiskolánk céltudatos fejlesztésén. Az az ígéretföldje, amely felé tanévzáró beszédemben mutattam; egyházkerületünk 200 éves jubileuma, az Orsz. Ref. Lelkész Egyesület, az Országos Ref. Presbiteri Szövetség ünnepei: gyümölcsöző Kánaán földdé változtak aug. 22-től 27-ig tartó ünnepségeinken. Boldog volt Főiskolánk, hogy a református élet előkelőségeit láthatta vendégül falai között s itt építhettük tovább a református öntudatnak a magyar jövőbe is beépülő Sionját. Az Országos Ref. Lelkész Egyesület és az Országos Presbiteri Szövetségnek külön is köszönetünket fejezzük ki azon két emléktábláért, illetőleg reliefért, mellyel hálájuknak adtak elmúlhatatlan kifejezést Főiskolánk