Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1935

9 Európával, át is vesszük tőle, ami a magyar viszonyoknak megfelő, de anélkül, hogy magyarságunkból egy jottányit is elalkudnánk s nemzeti karakterünket csak egy vonalnyival is színtelenebbé tennők. Meg akarjuk értetni ifjainkkal, hogy egyszerre lehetünk haladó európaiak s magyarságunkra büszke magyarok, ahogy az egykori ős pataki diák: a korszak-kezdő Bessenyey György megmondotta. Általában úgy szeretnők kialakítani a diáktipust, hogy megmaradjon minden régi szépsége, ha modern talapzatra helyezzük is. Pár nap múlva két remekbe faragott szobrot fogunk Főiskolánk homlokzata előtt leleplezni: országunkban a Rákóczi esztendő első Rákóczi szobrát s a város hősi halottainak emlékművét. Október 6-ika, e nemzeti gyásznap, az aradi vértanuk napja különösen alkalmas mindkét szobor leleplezésére. Mindkét szobor vértanúnak a szobra. A világháború hősi halottai a boldog Magyarországnak, nagy fejedelmünk a szabad Magyarország gondolatának vértanuja. Mindkét szimbólum az életét áldozta fel a hazáért, az egyik vére hullásával, a másik a hazátlanság lassú haldoklásával, de mindkettő elpusztíthatatlan magyar reménységgel. Mindkét szobor a Főiskola homlokzatára fog nézni, mint néma, szellemvilági intelem, mintha érc-ajkuk örök programmot susogna a Főiskola felé: „Fiúk, legyetek egyszerre kurucok és honvédek: a nemzeti öncélúság s a boldogabb magyarság harcosai." Mélyentisztelt Elöljáróság! Megilletődve helyezem kezemet a most kezdődő iskolai év kilincsére. Intézményeinket s hazánkat a gondviselés őrző kegyelmébe ajánlva Főiskolánk és Tanítóképző-intézetünk 1935—36. tanévét megnyitottnak nyilvánítom.