Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1935

8 életnedvünket szívjuk. E kétágú, de egyirányú nevelésről nem is kell hosszabban szólnunk, mert ez magától értetődik, mint ahogy természetesnek tartjuk azt, hogy aki él, az lélekzik is. De van nevelő programunknak egy pár olyan pontja, amely első tekintetre csekélynek látszik, holott sorsdöntők és jövőnk fordulhat meg rajta. Kinek ne volna feltűnő például a magyar társadalom hihetetlen pongyolasága, pontatlansága ? Békeidőben is bajokat okozhat ez, mert észszerűtlenül pocsékolja a legdrágább pénzt: az időt; háborúban pedig egyenesen katasztrófákra vezethet. A világtörténelem sok csatája fordult meg perceken. Egy negyedórás késés évszázados rabigát rakhat a nemzetek nyakára. A pontatlanság amellett a kötelesség laza felfogására vall, laza kötelességérzettel pedig ne álmodozzunk revízióról, még csonka-országunk fennmaradásáról sem. A kötelességérzet az önuralom gyermeke és az akaraterő nemes családjából származik. Minden próbáitatások közt élő népnél nemzeti szükségesség az akarat intézményes nevelése. A tudomány mellett a művészetet és az irodalmat is ennek a célnak a szolgálatába kell állítani. A nagy háború óta az egész fehér emberiség már-már kibírhatatlan gazdasági válságban él. Megelőzte ezt, mint ok, vagy követte, mint okozat, a világnézetek világválsága. Soha annyi zavaros elmélet nem burjánzott még, mint a különféle békék hősi halottaiban: a mi napjainkban. Sokféle diktatúra rakja mostanában a maga lépcsőjét emberi szolgaságból és legyilkoltak holttesteiből — szépen csengő jelszavak zászlóival letakarva. Mi oly hasonlíthatatlan nagy értéknek tartjuk az egyéni szabadságot, hogy azt semmiféle jelszóért föl nem cseréljük. Mert minden falanszter az egyéni szabadságot veri láncra legelőbb s aztán az amerikai fegyencek csíkos ruhájába öltözteti, hogy kevesek tobzódása mellett siralmas tömegnyomort hozzon létre. A mi nevelésünk minden néven nevezendő falanszternek ellenáll s amennyire tőlünk, a sárospataki Főiskola tanáraitól függ, mi ifjaink gondolkodását csíkosra átfesteni nem engedjük. Minden igazi fejlődés valamilyen fölszabadulást jelent, mert az Isten lelke: a szabadság. A legistenibb művelet: a teremtés mi más volna, mint a másodrendű szellemnek: az anyagnak korlátozásától mentes maradni. Ki nem óhajtana ennek a legdicsőbb szadságharcnak: az isteni akarat szabadságharcának katonája lenni ? Ez annyi, mint megérteni a világot, a világban az ember hivatását, a világiélek irányát és elősegíteni a jók diadalmát. Nem minden szimbolikus jelentőség nélkül való az a véletlen, hogy Főiskolánk külső homlokzata nyugatra néz, udvara pedig keleti irányba van nyitva. Nyugat az európai szellemet, Kelet az ősi multat, a magyar karaktert példázza. Főiskolánkban e két szellemnek kell kibékünie, jobban mondva egy szépséges öntvényt kell alkotnia. Mi haladni akarunk