Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1934

12 előzhetnek, mert övék a legnagyobb rang: az örökkévalóság végelláthatatlan avanzsmán-ja. Alighogy megkezdtük az iskolai évet, mindnyájunkat gyászbaborított az a hír, hogy Juhász László gömöri esperes daliás alakját, egyik legeszményibb gondolkozású igazgatótanácsosunkat nem fogjuk többé látni a tanácskozó-asztalnál. A gyilkos kór azt a két értéket támadta meg nála, ami valóban arany volt benne — szívét és hangját. Már betegen kísérte el szeretett püspökét a generális vizitációra, mint a gömör-tornai ref. egyházmegye esperese. Tudós hajlamok párosultak lelkében az elbájoló modor szeretetreméltóságával s általános közkedveltséggel. Mint a látások embere, minden vonalon az eszményi iránynak volt ünnepi követe; mélyen járó értelme izzó szivétől kapott tüzet s olvadékony kedélyétől szivárványos színeket. Tüzes hazafisága és fénylő hite minden szavát prófétai zengésűvé avatták. A tudós, a költő, a szónok áldott tiaráját viselte. A szeretet oxigénjét vitte magával s gazdag kévébe köthette is a tiszteletet, az elismerést. Mindig a mások boldogságát keresve a magáét elég későre találta meg, hogy pár évi tavasz után mindenét elvesztett élettársat s két drága kis árvát hagyjon maga után. Bizony, rájuk gondolva megrázza lelkünket a zokogás gyászindulója, de Juhász László övegyének és árváinak e földön is meg kell találniok a védőszárnyat és a segítő kezet. Az iskolánk egyéniségét szinező és éltető Léleknek egyik karakterisztikus drágakő-darabja omlott szét és távozott el közülünk dr. Rácz Lajos nyug. akadémiai tanár elhunytával. Mint főiskolánk neveltje az Alma-Mater közös szelleméből egész életével a Munkának és írásnak elkötelezettségét, a munkás pataki diákot példázta. Előbb gimn. tanár és igazgató, később akadémiai tanár és közigazgató negyvenegy éven át szolgálta a legmagasabb értékeléssel felfogott kötelességeit. Tiszteletet szerzett iskolánknak, ref. tanügyünknek, nemzeti kultúránknak a katedrán, gyűléseken, tudományos társaságokban, folyóiratok hasábjain, bel- és külföldön egyaránt. Mint a lenevesebb Rousseau-kutató a francia tudnmányos világ figyelmét is magára vonta. Páratlan önműveléssel gyűjtött nyelvismeretei révén mint tudományos fordító is előkelő nevet biztosított magának. Hosszú időn keresztül ő látta el a külföldi sajtó-organumokban a magyarországi protestantizmus hírszolgálatát s ebben a kezdeményezés dicsősége is őt illeti. Minden tudományos és közéleti lépését az a célkitűzés vezette, hogy mennél nagyobb erkölcsi tőkét gyűjtsön iskolánknak, •egyházunknak és nemzetünknek. Meg is áldotta az isteni kegyelem, mert mint Főiskolánk egyik legnagyobb értékét kísértük utolsó útjára a nagyszünidő kellős közepén. Magas alakja sokáig ott fog őrt állni tanügyünk és közművelődésünk országútja mellett, mint a mivelt elme, a szigorú kötelesség-