Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1934

13. teljesítés, a fáradhatatlan munkásság, a nemes gondolkodás magasba nyúló szálfája. Itt maradt szeretteinek nyújtson vigaszt az örök bölcsesség lelke! A testvér tanítóképzőintézet homlokzatát is feketébe vonta a gyász. Dec. 23-án csendesen elment közülünk, úgy, ahogy élt, Varga Gábor kartársunk, ez a pózolás barokk cirádái nélkül élő, nemesveretű Lélek. Megdöbbenéssel, s alig elnyomható miért-ekkel állottunk oda férfikora tavaszán kihűlt szive koporsójánál lesújtott fiatal hitvese mellé, hogy a bánat testvérközösségével a szivettépő fájdalomban neki némi vigasztalást nyujtsunk. A lefordított fáklyával jelképezett néma kalauz ifjúságunkat is meglátogatta. A tavasz kezdetén hullt bele az őszbe Diószeghy Lajos IV/b. osztályos tanulónk, gimnáziumunk egyik kedves komolyságu növendéke, özvegy édesanyjának egyetlen reménye és életvígasza. A korán elsárgult bimbót gimnáziumunk egész ifjúsága elkísérte a még nem neki szánt örök pihenés, nyugvóhelyéhez. Ilyen korán tőrt le Tanítóképzőintézetünk egyik jeles, előmenetelű növendéke is, Bakó György IV. éves tanítójelölt, aki nem fiatalkor számára előirányzott gyilkos kór: gyógyíthatatlan cukor-baj következtében hunyt el 1934 november 14-én, a bánrévei szülei háznál. Milyen siralomház lehetett a szülőknek: segíthetés nélkül nézni végig a lassú hervadást,. mely agg napjaik támaszát döntötte sirba. A fájdalom keresztje mellett virasszon sírja fölött az emlékezés kiengesztelődött szelleme. A diadalmas élet azonban rohan tovább. A holtak emlékei is beleépülnek az életfolytatás hatalmas munkatervébe. Viszont végbúcsúzások nélkül is vannak eltávozások, amelyek veszteségek és nyomukban elkomolyodott gondolat-sorok fakadnak. Elekes Imre nyug. gimn. igazgató 1934 julius 1-ével 3 évi működés után az Angol-internátus igazgatásától is visszavonult, hogy hátralévő éveit a nagy fáradozásokkal megérdemelt pihenésnek szentelje. Elévülhetetlen érdemeit már minden fórum hangsúlyozta, itt e helyről az érdemeket számontartó, hálás Főiskola kér áldást a munka fáradhatatlan, bajnokának nyugalmi éveire. A tanév legnagyobb veszteségének mondanók, ha nem egy fölfelé ivelő pálya jól megérdemelt állomását szemlélnénk dr. Vasady Béla theologiai tanár eltávozásában a debreceni Tisza István tudomány-egyetem dogmatikai tanszékére. A nemzetközi tudományos pályázaton is megkoszorúzott tudós. már ifjú korában sem ígéret már, hanem fényes reménységek beteljesülése. Ezzel a büszke örömmel bocsátottuk őt útnak, mint előbb a pápai, majd a pataki Főiskolának, most pedig a debreceni ref. egyetemnek dicsekedését. Továbbra is koszorúzott pályán haladjon előre és sikerei között se felédkezzen