Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1933

8 tői a reális lét talajára akar állítani. Bizonyára a mai élet különös nehézségei is hozzájárulnak a reálizmus világszemléletének térhódításához. Nincs szükség ködös világokban járó, levegőben mozgó idealistákra, romantikus álmodozókra, magyar életünkben legkevésbbé van ilyenekre szükség. Olyan ifjúságra van szükségünk, amelyik keményen megveti lábát a való élet talaján s a legmostohább viszonyok között is úrrá lesz az élet felett. Ezért a nevelés is egyre inkább a való élet feladataira való neveléssé lesz. Az élet egyre inkább bevonul a nevelésbe. Ezért létesítenek gazdasági, háztartási iskolákat és hozzák minden vonatkozásban közelebb az iskolát az élethez. Az élet reális feladataira azonban csak egyéni neveléssel lehet nevelni. Az egyéni élet hajlamainak gondos kipuhatolásával. A nemzetnevelés egyéni nevelés. De szociális is, mert az egyén joga felett hirdeti a közösség jogát, a nemzet kizárólagos jogát. Hirdeti, hogy az egyénnek csakis a nemzeti élet keretén belül van létjogosultsága. Legfőbb célja, hogy ráneveljen a nemzeti közösség áldozatos, önzetlen szolgálatára. Az egyéni élet erőit is csak azért akarja kifejleszteni önállóságra, az élet reális feladataira is csak azért nevel, mert meg van győződve arról, hogy saját legbensőbb lényét birtokló, önálló, a feladatokat világosan látó egyének tudják megtalálni sajátos hivatásukat a nemzeti élet keretén belül és képesek lendületes erővel szolgálni annak céljait. A nemzetnevelés tehát szociális nevelés. Ezen van a súlypont. A szakemberek hangsúlyozzák, hogy a nemzetnevelés érzületnevelés. Természetes, hogy ez az érzület nem lehet más, mint nemzeti érzés. Nem könnyű meghatározni ennek tartalmát. A szolidaritás érzése bizonyára, de bizonytalan, hogy milyen szolidaritás érzése. A fellobbant forradalmi nacionalizmus hajlandó egynek venni a nemzeti érzést a faji összetartozandóság érzésével, amint hajlamos egynek venni a nemzetet a fajjal. Kétségtelen, hogy a fajiság is meghatározza a nemzeti érzésnek tartalmát, sőt az is igaz, hogy annál erősebb a nemzet, minél átütőbb faji erők feszülnek benne. A nemzeti érzés mégis több a fajiság érzésénél. Imre Sándor a nemzetnevelés problémáinak legkiválóbb magyar kutatója a nemzet fogalmát igy határozza meg. A nemzet azoknak az összesége, akik a földrajzi viszonyok, a közös mult erejénél fogva az emberiség egyetemes körén belül együtt egységet alkotnak más hasonló egységek mellett, azokétól határozottan elkülönült szervezettel. — Nemzetnevelés tehát a földrajzi, tradicionális és kulturális tényezők által eggyüvé tartozó egyének összetartozandóságának a nevelése. Főgondolata: A nemzet egyének feletti közösség, önkéntes engedelmességet kiván maga iránt és áldozatos szolgálatot céljaiért, de éppen ezért a nemzetnevelés nemcsak érzületnevelés, hanem munkára-nevelés is. A munkára-nevelés gondolata leg-